Az éneklési készség az óvodában a gyerekek utánzási vágyán alapszik. Az óvónő gyakori énekléssel kelti fel a gyermekek érdeklődését, akik fogékonyságuk, kedvük szerint kapcsolódnak be. Az óvodában hallás után tanítjuk a dalokat.

A tiszta, pontos utánzáshoz először pontos hallásképzet szükséges, ezt követi az éneklés a hangszálak nem tudatos irányításának helyes használata. A kettő együttes eredménye a TISZTA ÉNEKLÉS. A hallás sokszor gyorsabban fejlődik, a tiszta éneklési készség sokkal lassabban. Az éneklési készség fejlődéséhez sokszori ismétlés, sokéves gyakorlás szükséges.

A tiszta éneklést segíti, ha

-a gyermek értelmi és fizikai adottságainak megfelelően rövid, kis hangterjedelemű dalokat tanítunk, mert azokat könnyebben tudják utánozni és megjegyezni. A nagy hangterjedelemű dalokat csak körülbelüli magasságban és esetleg jó ritmusban, de hamisan tudják csak énekelni.

–megfelelő hangmagasságban énekeljünk. Ez kiscsoportban d.h, nagyoknál c-d’

az óvónő segíthet magának a kezdőhang megadásához segédeszközzel (hangszer, hangvilla, hangsíp), de a gyerekek mindig az óvónő énekéből vegyék át a kezdőhangot
az óvónő mutasson jó példát, mindig énekeljen tisztán, jól artikulálva, szép szövegkiejtéssel
énekfoglalkozáson új dal tanításához, játékhoz nem használunk hangszert

A gyermekhang ápolása, a szép éneklés és a gyermekhang fejlesztése is a hallásfejlesztés területéhez kapcsolódik. A gyermekhangra vonatkozó első feladat:

a gyermekhang védelme és megóvása. Alapvető követelmény a középerős, könnyed, lágy éneklés, jó artikulációval, szép szövegkiejtéssel (kerülni kell velük a túlerőltetést, a hideg, poros levegőn való kiabálást)
a légzés szerepe szintén fontos. Példamutatással, kis gyakorlatokkal szoktathatjuk őket a helyes légzésre, a mély hasi légzésre és a levegőoszlop lassú kiengedésére. A kapkodó, motívumonként lélegző gyerekkel énekeljünk együtt lassan és mutassuk meg a szép, folyamatos éneklést, majd énekeljünk újra együtt. Állítsunk mellé helyesen légző gyermeket, hogy együtt énekeljenek. Ne magyarázzunk, bemutassunk, hatásosabb!!
néha a gyermekek hangosan, vontatottan énekelnek, miközben mozgásuk, lépéseik is lelassulnak. Ez a rossz hangulat mellett a hangszálaikat is erőlteti, természetellenes mozgásra készteti őket, elveszik a játék természetes tempója. Éneklésnél a tempó mindig a gyermekek testarányához, természetes mozgásához alkalmazkodjon.
a szép éneklésre, a hangképzésre is fontos figyelmet fordítani. Egyik ilyen játékos gyakorlat lehet, amikor a gyermekek ismert dallamot játékos szótagokkal énekelnek (mintha hangszereket utánoznának: fu fu, mi mi, la la, dü dü, ma ma stb.). Ismert dalt motívumonként énekelhetnek egy szótaggal, vagy egy dallamívet egy magánhangzóra éneklik. Ilyenkor nem a ritmus a fontos, hanem a tiszta éneklés, a hangok lágy összekötése.

1.2 Ritmusérzék fejlesztése. Mondjon gyakorlati példát az egyenletes lüktetés, majd a dal-mondóka ritmusának érzékeltetésére és fokozataira!

Az óvodában a dal és a játékos mozgás együtt él, a népi játékok egységében.

Az óvodáskorú gyermek ritmusérzéke, egy állandó tevékenység segítségével, spontán és tervszerűen fejlődik.

A ritmusérzék fejlesztése a zenei nevelés alapvető feladata. Célja az érzékelési készség megalapozása, a spontán mozgásösztönök koordinálása, a mozgások harmonikussá tétele. Különösen fontos a ritmusérzék fejlesztése gyermekkorban, mivel a gyermek lételeme a mozgás, és ez számára játékosságot, vidámságot, felszabadultságot jelent. Vannak bizonyos tevékenységi formák, melyek kialakítása és elsajátítása nélkülözhetetlen a ritmuselemek megfigyeléséhez, tudatosításához:

– metrum érzék: egyenletes mozgások végzése éneklés, mondókázás közben

– ütemérzék: zenei hangsúlyok kiemelése a metrikus mozgásokban

– a dalok ritmusának hangoztatása éneklés közben

– az egyenletes lüktetés és a dalritmus egyidejű hangoztatása

Az egyenletes lüktetés
a dal ritmusa
a ritmusmotívumok a dal tempója
a dal kettes lüktetése, hangsúlya, benne van a dalban.

Az egyes részterületek kigyakorlása miatt, a különböző képességek fejlesztése érdekében, történik a kiemelés.

Az egyenletes lüktetés

– mondókák, dalok szabályosan ismétlődő súlya

– a gyermekdalokban a játékokat kísérő minden szabályos mozgás (lépés) a negyed lüktetésnek felel meg

– a gyermekdalok ütemhangsúlya kettes: egy súlyos és egy súlytalan

– éneklés közben a játékos mozgás segíti a lüktetés folyamatosságát

– a dalok egymás utáni ismétlésével a lüktetés érzete hosszú időn keresztül megmarad

– a lüktetéshez kapcsolódó mozdulatok játékos értelmet adnak, azáltal fokozni tudjuk a gyermek utánzási kedvét (pl. ütögetés: diótörés; karlengetés: sas repülés; tapsolás: cintányérjáték)

– a mozgások ne változzanak túl gyakran!

Kiscsoportban a gyermekek még nem tudnak csoporttal együtt mozogni, mert ragaszkodnak a saját tempójukhoz és nem képesek másokhoz igazodni. Ebben az óvónő úgy tud segíteni, hogy pl. az ölébe veszi a kicsit, megfogja a gyermek kezeit és ő irányítja mozdulataival a lüktetést.

Középső csoportban mivel a gyermekek mozgása már összerendezetebb, és képesek egymáshoz alkalmazkodni év végére, ezért a járás kiválóan alkalmas a lüktetés megéreztetésére. Mindezt segíti, ha a mozdulatok „hallhatóak” is. Tehát ha pl. taps vagy ütögetés kíséri a mozdulatokat. Egyenletes lüktetésnél a szünet alatt is tovább kell pl. tapsolni.

Nagycsoportban a taps vagy dobbantás nélküli járás már fejlettebb mozgáskészséget jelent. A mozdulatok is természetesebbek. Az egyenletes lüktetést esztétikus és egységes mozgással emelik ki a gyermekek.

Az óvodáskorú gyermek mozgása egyszerű, természetes. Játékos mozdulatokkal eljátszhatunk munkafolyamatot pl. zsipp-zsupp. Az ismétlődő mozdulatokkal általában egyenletes lüktetést fejezünk ki. Fontos a változatos térforma. Tér és formaérzék fejlesztés. Pl.: csigavonal, kígyóvonal, átbújás a kapusor alatt.

Motívumhangsúly kiemelése: egyenletes lüktetés- kettes lüktetés (negyedenkénti kiemelés), ütem tagolás; – súlyos- súlytalan: a gyermek értelmi és mozgásbeli reakcióidejének jobban megfelel, ha ennél hosszabb egységekben gondolkozunk és a motívumok hangsúlyát emeljük ki.

Hangsúlyok érzékeltetése: a hangsúlyokat az egyenletes lüktetés biztos érzékelése után mindig dalból, mondókából emeljük ki. Nem kell számolni vagy mozgásra utasítást adni, mert a zenében a rejlő súlyokat éneklés közben a gyermekek maguktól is megérzik. A fejlettség a nagyoknál abban nyilvánul meg, hogy a mozgásban, járásban alig érezhető módon fejezik ki a súlyt.

Dallammotívum: a jól ismert dal vagy mondóka közben tapssal vagy más hanggal kihangsúlyozzuk a motívum első negyedét, így a gyermekek megtanulják érezni a motívumok hosszúságát és szabályos váltakozását. Fontos, hogy a gyermekek megtapasztalják a folyamatos éneklés és mozgás egységét, a motívum egységét. Ez a folyamatosságérzés minden esetben, akár hangsúlykiemelésnél, akár dallam- és ritmusvisszhangnál lényeges. A visszhangjáték alkalmával a gyermekek megfigyelnek, majd utánoznak egy rövid kis dallamfordulatot.

Ritmusmotívum: a ritmusvisszhang akkor a legegyszerűbb a gyermekek számára, ha szöveget is mondunk hozzá, pl. ritmustapssal köszönés; visszhanggyakorlás; gyermek nevének tapsolása. A ritmusmotívumok szövegét mindig kísérje mozgás és hang (taps, kopogás), hogy a ritmus a gyermek mozdulataiban is erősítse a ritmusegységek megérzését. Fontos tényező, hogy a motívumokat mindig folyamatosan kell hangoztatni, hogy az egyenletes lüktetés ezúttal is végig alapot adjon a visszhangjátékhoz.

1.3 Hallásfejlesztés. Mondjon módszertani példát a magas-mély, a halk-hangos érzékeltetésére és a hangszínfelismerésre!

A Magyar zene oktatásban a hallásfejlesztés az aktív énekléssel indul, és a későbbiekben is arra épül. A fejlett hallás visszahat a tiszta éneklésre. A három év alatt tanult anyag alkalmas a jó akusztikus és belső hallás fejlesztésére.

–Akusztikus hallás: tényleges hang (zörej, zene, beszédhang) meghallása, amikor a hanghullámok elérik a dobhártyát.

–Belső hallás: olyan zenei kép, amely hangrezgés, tényleges hang nélkül jön létre. A kialakult zenei emlékezet képes tárolni és felidézni a már ismert hangokat (beszédhang, dallam), és új dallamokat is tud kitalálni.

Óvodában természetesen a hallható hangok világát kell elsősorban fejlesztenünk.

A hang- és térérzékelés összekapcsolását az óvodában úgy készítjük elő, hogy időnként ráirányítjuk a gyermek figyelmét a hangok relatív, egymáshoz viszonyított magasságára:

–magas és mély beszéd, mondóka, ének, hangszerjáték bemutatásával sokoldalúan érzékeltetjük a különbséget

– magasabb- mélyebb hangokat mutatunk be (pl. hangszeren vagy énekelve), a gyermek felemelt és térdre tett kézzel mutatják, és egyben érzékelik a különbséget. Eleinte természetesen mutassuk mi is addig, amíg a gyermekek megtanulják a magas és mély hangok közötti pontos távolságot mutatni. Ennek gyakoroltatására kis hangterjedelmű dalokat válasszunk.

Érzékeltetés fokozatai:

-az óvónő bemutatja a magasabb- mélyebb beszédet, mondókát, éneket (és térben is mutatja valamilyen módon)

-térbeli bemutatásnál a “magasabb”, “mélyebb” szavakkal nevezi meg a hangmagasságokat

-a gyermekek az óvónő segítségével mutatják és mondják is a hangmagasságot

-utána segítség nélkül is mondják és mutatják a hangmagasságokat

-a hallott hangot mutatják és meg is nevezik:” magasabb”,” mélyebb”

-jól ismert, egyszerű dallamokat éneklés közben is térben mutatnak lassan, hogy a hallásukra is tudjanak figyelni

Halk és hangos: a hang egyik fontos jellemzője a hangerő. Az emberi hang is például halkan megnyugtató, de hangosan bántó.

A halk és hangos közötti különbséget mindig egymáshoz viszonyítva, hallható módon kell érzékeltetni: prózai beszéddel, mondókával, énekléssel, hangszerekkel. Mivel a gyermekeket egész nap különböző zajok veszik körül, ezért fel kell a figyelmüket is hívni erre és megmutatni mi a halk és mi a hangos. A helyes viszonyítás érdekében figyelnünk kell arra, hogy a halk valóban halkabb, a hangosabb pedig jóval hangosabb legyen, mint a normál középerős éneklés dinamikája.

Lehet a hangerőt is térben kifejezni, de inkább vízszintes irányban. A hangosabbat széttárt karral, a halkabbat pedig közelebb tartott kézzel, hogy ne zavarja a hangmagasság függőleges jelölését.

Nagycsoportra alakulhat ki az a készség, amikor akár a csoport, akár egy gyermek az óvónő segítsége nélkül is tud halkan vagy hangosan énekelni. Nagyoknál válasszunk rövid, kiscsoportos dalokat a szemléltetésre, és ezeken gyakoroljuk a hangerőkülönbségeket.

Hangszínek felismerése

A természetben és környezetünkben hallható zörejek és hangok számtalan más hangszín megfigyelésére adnak alkalmat.. A hangszínekre érzékeny gyermek többet ismer meg a világból. A gyermekek a hangokon keresztül a külvilágról fontos ismereteket, értesüléseket szereznek. A zörejek és hangok mindig vizuális ingerrel együtt jelennek meg: a nagyobb gyerekek már vizuális inger nélkül, csak hangokból is képesek következtetni és információkat szerezni. A gyermekek előbb az erősen eltérő zörejek különbségét (pl. fa, fém, üveg), később finomabb különbségeket (pl.üveg, porcelán, cserép), ütőhangszerek és dallamjátszó hangszerek hangját ismerik fel.

A beszéd tempójának, hangszínének kifejezőerejét az óvónő tudatosan is kihasználja:

-halkan szól egy gyermekhez, hangosabban a csoporthoz

-tárgyilagosan, ha utasítást ad, meleg hangon, ha vígasztal

Irányítsuk a gyermekek figyelmét a környezet hangjaira, tanuljanak meg maguk is figyelni és a sokféle hangból információt gyűjteni.

Saját magunk készítette hangszerekkel is bővíthetjük a gyermekek hangszínfelismerő képességét.

-több pohárba más-más mennyiségű vizet teszünk-, a poharak más- más hangot adnak ki

-kis papírdobozba különböző száraz terméseket vagy kavicsot teszünk- a doboz zörgő hangot ad

Érdekes a hangforrás irányának, távolságának, egy közeledő vagy távolodó hangnak a megfigyelése is. Pl.: egy gyermek menjen messzebb a szobában, énekeljen, és közben jöjjön közelebb majd távolodjon tőlünk.

1.4 Zenehallgatásra nevelés. Mondjon példákat, milyen alkalmakat használhat zenehallgatásra!

Mennyi ideig tud zenét hallgatni egy gyermek, az időtartam hogyan növelhető, a képesség hogyan fejleszthető?

Zenehallgatásra nevelés

Az óvodai zenehallgatás célja, hogy a gyermek figyelmét a dal, az ének, a hangszerjáték szépségével lekösse, felkeltse az érdeklődését a zenehallgatás iránt, valamint a zene türelmes, figyelmes hallgatására, élvezetére szoktassa. Jelentsen számára élményt a zene hallgatása is (ne csak a saját éneklés). Az óvónő éneke, hangszerjátéka jelentse elsősorban az óvodás gyermek számára a közvetlen, élő zenei élményt.

A zenehallgatásra nevelés alkalmai:

ének foglalkozáson
a nap bármely szakaszában
étkezések előtti várakozási időben
napközbeni gyümölcsevés ideje alatt zenehallgatás
alvás előtt altató, alvás után ébresztő
szabad játék közben
bármely foglalkozás kezdésére vagy befejezéséhez
a foglalkozás témájához illő dal vagy zene meghallgatása amely segíti az ismeretanyagban való elmélyülést és élményadóbb lesz a foglalkozás.
vizuális tevékenységhez esetleg zenei háttér (introvertált zene)
esetleg ünnepségen (himnusz is),
hangszeres élő minikoncerten az óvodában (ha zenészek jönnek)

+Nagy hatást gyakorol a gyermekre, ha az óvónő egy mesét énekelve ad elő.

A zenei bemutatás előadásmódja: énekes, hangszeres, és gépi előadás lehet (utóbbi inkább nagycsoportban, mert nem közvetlen). A zenehallgatás bemutatásánál, előadásánál vigyázni kell:

a nyugodt légkör megteremtésére
üljünk közel, ha énekelünk nekik, messzebb, ha hangszeren adunk elő
a gyerekek üljenek kényelmesen körben, vagy félkörben, egymást ne zavarják
a frazeálásra (tagolásra)
a dramaturgiai lehetőségekre (párbeszédnél)
természetes gesztusokra (félelem, öröm, kíváncsiság, cinkos humor, stb.)
a hangszeres előadásnál először énekelve ismerjék meg, majd azután hallgassák meg
a hangszerjáték előadásmódja feleljen meg a dal jellegének.

A zenehallgatás anyaga: fontos, hogy ugyanúgy igényesek legyünk az e célra szánt értékes jó, zene megkeresésében, mint a mondóka, a dalanyag összeválogatásában. A zenehallgatás elsősorban egyszólamú élőzene meghallgatása legyen az óvodában. Az anyag az óvodapedagógus zenei műveltsége, éneklési készsége, kedve, hangszertudása szerint alakul. Fontos, hogy amikor csak lehetséges, a gyermekek élő (énekelt, hangszerrel kísért vagy szóló) dalokat hallgassanak. A kisgyermek érdeklődését leginkább a szöveges, egyszólamú dalok kötik le, mert még inkább csak az egyszólamú dallam zenei felfogására képes. Legtöbbet egyes források szerint 6 hangterjedelemű dalokból válogathatunk, és rövid, klasszikus szemelvényekből is. Más források szerint nincsenek szigorúan vett hangterjedelemi, ritmikai, szövegterjedelmi kötöttségek. Az anyagot bőségesen és változatosan kell összeállítani.

(Ehhez pl: Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában című mintagyűjteménye). A kiválasztott dal/zene illeszkedjen az évszakhoz, az énekfoglalkozás zenei célkitűzéseihez, a gyermekek aznapi hangulatához. Az óvodapedagógusnak tudnia kell korcsoportonként megfelelő zenehallgatási anyagot összeválogatni.

Egy hangszeren minden óvónőnek kellene tudni játszani. Bármilyen hangszer használható óvodai zenehallgatás bemutatására, feltétele: megfelelő muzikalitás, hangszertechnikailag jól kivitelezett és stílusos előadás. Hanszerek: pl. hegedű, furulya, xilofon/ metalofon (fa/fém ütőhangszer), gitár, zongora/pianínó/szintetizátor…. Azonban nem cél a gyermekeket hangszerkísérethez szoktatni, tanuljanak meg zenei támasz nélkül, önállóan is énekelni! A hangszerek többségének használata zenehallgatásra korlátozódik.

A zenehallgatás időtartama: összefügg azzal, hogy milyen a helyzet: pl. a mesék világát színesíthetjük, a kirándulás élménye is jó alkalom, állatokról való beszélgetéskor, stb. A zenehallgatás időtartama: egy dal 30-40 mp (ha nem 5-6 vagy több versszakból áll), s ha 2-3x megismételjük, akkor is csak pár percig kell figyelnie a gyermeknek (fokozatosság!). Az óvóped. ítélje meg az előadását követő hangulatból, hányszor ismételheti pl. a dalt. Lásd még: utolsó részben!

Egy alkalom után tartson egy kis szünetet. Az előadás, zene/ének utolsó alkalma után hagyjon időt, hogy a zene hangulatából a gyermekek „visszatérjenek”. A hangulatot, érzéseket nem kell megbeszélni, de válaszoljon, ha kérdeznek a gyerekek a zenéről/dalról. Ne befolyásolja előre a gyereket magyarázattal a zenéről. A szemléltetésként elénekelt dal, bemutatott zene nem számít zenehallgatásnak (pl. amikor meg kell figyelni közben a lassú v. gyors tempót), ez zenei megfigyelési feladat.

(A kiscsoport zenei tevékenységei közül a zenei befogadás kiemelkedő szerepet játszik. Az első hónapokban az óvónő énekel egyedül, a gyermekek csak figyelnek, hallgatják, élményeket gyűjtenek, majd egyszer elkezdenek énekelni. Kiscsoportban van a legnagyobb szükség a többszöri, rövid ideig tartó „zenehallgatásra”. Előéneklésre szánt dalokat gyakran kell váltogatni. Ha egy dal meg akarunk tanítani, sokat kell ismételni, mindig játékhelyzetben. A hangszerjátékok nagyon felkeltik a gyermek figyelmét, engedjük, hogy megnézzék kipróbálják a hangszereket. Középső csoportosok, érzékenyek és sokszor türelmetlenek, azonban ebben a korban is lehet türelemmel a zene szeretetére nevelni. Zenei készségeik fejlődnek, képesek a dal elkezdése után az óvónő segítsége nélkül énekelni. A kiscsoportban tanult zenei alapfogalmakat újra ismétlik és ezeket már nemcsak felismerik, hanem gyakorolják is. Nagycsoportos gyerekek öntudatosak, bátrak, önállóak. A kis- és középső csoport feladatai itt megismétlődnek azért, mert már nehezebb feladatok megoldására is képesek, másrészt, hogy az eddig külön megismert és begyakorolt zenei fogalmakat összekapcsolják.)

Még elhangzott a konzultáción: Az óvodapedagógusnak jól kell ismernie a zenét, amelyet zenehallgatásra szán, szeretnie kell.

A zenehallgatás időtartama fokozatosan növelhető. Először egy fél perces zenét, dalt tudnak a kicsik meghallgatni. Ezt ismételjük, többször is , kétszer, háromszor többször egymás után képes lesz meghallgatni. Ezután egy 1,5 percest is végig tud majd hallgatni, ezt többször is egymás után. Ha rendszeresen hallgatnak/hallanak éneket/zenét, akkor középső csoportra egy 3 percest is végig tudnak már hallgatni, és így növelhető a zenehallgatás időtartama. Fontos, hogy ha lehet, mindennap halljanak éneket/zenét.

Zenehallgatáson nevelkedett nagycsoportosok képesek változatos műsorban , kicsik koncertjén (oviban, vagy külső helyszínen) akár 6-8 (10) 4-5 perces zeneszámot végighallgatni, szünetekkel, esetleg kis magyarázattal a darabok között. Fontos a változatosság. ÉNŐ-ban azonban az van, hogy óvakodjunk a hangversenytermes koncertektől, bár akkoriban, amikor az íródott, még nem voltak talán olyan profi kifejezetten gyerekeknek szóló koncertek.

1.5 Mozgásfejlesztés. Mondjon példákat a harmonikus összerendezett mozgás fejlesztésére a zene segítségével!

Zene és ritmikus mozgás a gyermek fejlődésében

születés előtt: anya pulzusritmusa,
születés után: egyensúlyi érzék – ringatás, hallás – felnőtt beszéd, kellemes hangok, dalok csengése, azok kísérése a test ritmikus mozgatásával, később a dal ritmusát és mozgását összeköti, szöveg helyett halandzsa szöveggel énekel, táncol, mozgás fejlődés – beszéd, mondókázás, mozgással kísérve, járás, mászás ritmusos mozdulatok, ez a ritmus mozgásfunkció örömteli, ismétel, népi mondókék, kiszámolók, játékok,
zenei fejlesztés két agyféltekés munka: bal-ritmusazonosítás, jobb-zenei képességek nagy része, dallamfelismerés, zenei élmény feldolgozás,
dal éneklés, zene: gyógyító mechanizmus, ha öröm, ha bánat, mindenre jó,
zenei tartalom emocionális átvitele: érzelmi élet fejlesztése, szép iránti fogékonyság,
ehhez kell: dallam, ritmus, hangmagasság, hangszín, tempó, szöveg, kapcsolódó mozgás megismertetése.

Életkorok szerinti mozgásigények

3 éves gyerkőc: nagy mozgásigény, túlmozgás, kúszás mászás, futás, járás; hintaló: egyensúlyérzék, lovagoltatók Gyí, te paci, Gyí lovacskám, babzsák: ráülni, állni, fejre, elkapni, ringatni… , libikóka: hintáztatók Hinta palinta,
4-5 éves gyerkőc: céltudatosabb mozgás, koordináció nő, ügyesednek, egyenletes járás, váltott lábmozdulat, fejlettebb egyensúlyérzék, futó, fogó, ügyességi játékok sok hellyel; Aki kapja, Gyertek haza ludaim,
5-6-7 éves gyerkőc: folyamatos mozgásvégzés, gyors, tempótartás, tempóváltás, rendezettebb, bonyolultabb mozdulatok

Befolyásolja a mozgást:

szem-kéz koordináció zavara, kézizmok fejletlensége, térérzékelési zavar, egyensúlyzavar, alak, háttérérzékelési zavar, finommotorika zavar, alacsony manipulációs készség,
vegyes csoport: jobban kiütköznek ezek a zavarok, a homogénben egymást húzzák az ügyesebbek.

Testi és motoros képességfejlesztés oviban mozgással

testi: ügyesség, gyorsaság, hajlékonyság, rugalmasság, helyes testtartás, kulturált mozgáskészség,
motoros: kondicionális, koordinációs, ízületi mozgékonyság,
népi játék a motoros fejlesztésben: közös dallal együtt mozgás, serkenti az agyműködést, aktivitásra késztet,
ezen belül: együtt mozgás-fizikai állóképesség fejlesztő, nagymozgás fejlesztő, táncos játékok forgásai-egyensúlyérzék, ritmuskészség fejlesztő, kézfogás, egymás érintése-finommotorika fejlesztő, páros táncok-lateralitás fejlesztő, taps, kendő ejtés- testséma és szem-kéz, szem-láb koordináció fejlesztő.

Példák, nagymozgás, járás
3 éves	4-5 éves	5-6-7 éves
Játékos, utánzó mozgások, a játékhoz kapcsolódó mozgások (Én kis kertet, Borsót főztem) – körbejárás, guggolás (Sétálunk, járkálunk) – gyorsan – lassan, az óvónő mozgását utánozva – járás kézfogás nélkül	Egyszerű játékos mozdulatok, csoportos mozgás, táncos jellegű mozgások: – kiolvasók – sor-, köralakítással – kézfogás járás közben (játékba hívogatók) – csigavonal (Csavarjuk a rétest) – hullámvonal (kígyó) (Kis, kis kígyó) – járás irányváltoztatással (Csicseri borsó, Csintekerintő) – kiforduló (Lánc, lánc,) – kanyargó járás 3 gyerek körül (Áradifáradi) Párválasztó játékok (Elvesztettem, Hatan vannak) – kaputartás, vonulás kapu alatt (Bújj, bújj zöld ág) – páros vonulás (Hej tulipán) – párosával keresztfogás – sorgyarapító külső kör – láncsor, libasor – járás és kézmozdulatok – járás változatos térformákkal	Szép, egyöntetű mozgás, változatos térforma, játékos táncmozdulatok – két egyenes oszlopsor – egymással szemben – hullámvonal két csoportban (Játékba hívogatók) – két kör halad ellentétes – irányba egymáson belül, arccal a közép felé – két kör egymással szemben – páros kör – páros kör, két kis kör, négy kis kör – szűkülő-táguló kör (A kállói szőlőbe) – két kör ellentétesen mozog – egy kapu, két átbúvó sor – a párok szétválnak, majd találkoznak – mindenki párban – csillagforma – labirintus, hurok – hullámvonal kapusor alatt
Példák, nagymozgás, futás
hirtelen elindulás, megál-lás	– megadott irányba (Tüzet viszek) – társhoz alkalmazkodva (Hatan vannak)	– Hirtelen irányváltások, kibebújások (Hátulsó pár-Cicamica)
Példák, nagymozgás, ugrás
szökdelések, adott irányba	– meghatározott helyre, ritmusra ugrás (Kert alatt, Án, tán, tilitom)	– térfordulattal tánclépések – kendő, bot átlépése
Példák, egyensúlyérzék
– hintáztatók, höcögtetők, altatók, – fejhajtogatók – – guggolások – – állás fél lábon – – tárgy egyensúlyozása	– táncos jellegű mozdulatok (oldal – kilépés, sarok-emelés, – sarok kirakás, ingás, – forgás) – – térdelés, fél térden – való egyensúlyozás	– tánc közben minden olyan mozdulat, ami – az egyensúlyi – helyzetből kibillenti a – gyermeket – – ugrás testfordulattal, – – kendő, bot átugrása – – szökdelés, – testforgások, – – – fél lábon szökdelés

2. Anyanyelvi és irodalmi nevelés módszertana

2.1 Tervezés és felkészülés az óvodai anyanyelvi és irodalmi nevelésben. A nyelvi-kommunikációs nevelés lehetőségei és összefüggései az óvodai tevékenységekben.

az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van
a mondókák, versek szerepe
- élmény nyújtás
- érzelmi hatás
- az anyanyelvi fejlődés segítése
a mondókázás, verselés
- rendszeres napi tevékenység
a mesék szerepe
- értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődés segítői
- alakítja a gyermek világképét
- viselkedési mintákat nyújt
- feloldja a gyermek szorongását, megoldást nyújt, elősegíti a belső képalkotást, ezen keresztül az élményeket nyújt

A tervezés alapelvei:

gyerekközpontúság
nevelésközpontúság
tervszerűség
rugalmasság
fokozatosság
játékosság
motiváló kondíciók kialakítása
élmény- és tapasztalatközpontúság
öntevékenység ösztönzése
a pedagógus szerepben a facilitáló attitűd dominanciája (a mindent irányító helyett)

A tervezés folyamata:

a feldolgozni kívánt témakör meghatározása, a tartalmak kijelölése
felkészülés: szakirodalmi források megismerése, a téma tudományos megközelítésének alkalmazása a választásban
az elérni kívánt célok, feladatok koherens megfogalmazása, a meglévő feltételekhez igazítása
az előzmények szisztematikus összegyűjtése, az összefüggések feltárása
a motivációs lehetőségek végiggondolása, a visszatérő, ráhangoló szertartások összehangolása az érdeklődést felkeltő és új információtartalommal, a spontán, a direkt és indirekt formák mérlegelése
objektív feltételek biztosításának átgondolása: szükséges tér, idő, eszközök biztosítása, kipróbálása
a hatékony szervezeti formák (kötött, kötetlen) megválasztása, a konkrét szervezési feladatok átgondolása
az adekvát módszerek kiválasztása figyelembe véve az átadni, elmélyíteni kívánt tudástartalmat, a célokat, a feladatokat, a kompetenciákat, a gyerekek egyéni érési és fejlődési jellemzőit, a csoport összetételét
a tevékenység lebonyolításának komplex (tartalom, módszer, eszköz) átgondolása
önreflexió: a megvalósítással kapcsolatos impressziók, konklúziók; az eredmények értékelése, elemzése, visszacsatolás, önkorrekció

Az anyanyelvi nevelés:

Az anyanyelvi nevelés=kultúraközvetítés, szociális nevelés
Folyamatos beszédkapcsolat: a pedagógus meghallgat és mintát ad, a megnyilatkozásokat inspiráló beszélőkörnyezetet teremt
A nyelvi helyzetek mindig emberi helyzetek: a nyelvi hibák az élő nyelvhasználat jelei, az anyanyelv nem börtön (javítás, háttérzaj kizárása)
Az iskolára való felkészítés: nincsenek fontos és kevésbé fontos életszakaszok
Az anyanyelvi fejlesztés csoportosan történik, szakember fejleszti egyénileg a gyereket

Az irodalmi nevelés:

A művészi beszédhelyzettel rokon: a kommunikációban résztvevők a legfontosabbak (a mesét hallgató, a mesét mondó ember, nem a produktum)
A módszer is másodlagos: nincs eleve jó, vagy eleve rossz eljárás
Az érzelmi biztonság és a kölcsönös elfogadás légkörében minden jó, ami megfelel a gyerek szükségleteinek, pillanatnyi állapotának, a hely, az idő és a körülmények kívánalmainak
A művészet hatása több mint pedagógiai hatásrendszer: egyént és közösséget megtartó erő
A tökéletes tervezhetőség illúzió. Nem tarthatók be a tervnek nevezett feladatok részletes utasításokká formálva sem.
A „jó pedagógus” nem tartja be a saját tervét, hanem hagyja magát elsodorni a gyerek, a helyzet által.

A terveinkben konkrétan meg kell határoznunk, hogy mit, mivel, hogy, milyen tevékenységhez kapcsolva kívánunk gyakorolni. Tervünknek tükröznie kell a gyermekcsoport életkori sajátosságaihoz, a feladatok tartalmát tekintve a fokozatosság elvéhez igazodó szemléletmódunkat. A nyelvi-kommunikációs fejlesztés részcéljait, feladatait a gyermek fejlődési sajátosságaihoz, egyéni fejlettségi szintjéhez igazodva konkrétan meg kell fogalmaznunk. Mindezt a vegyes vagy osztatlan csoportokban is mindig figyelembe kell vennünk, és a fejlesztés tartalmát, a metodikai megoldásokat úgy kell megválasztanunk, hogy azok lényegesen fejlesszék a különböző életkorú gyermekek mindegyikét.

A gyakorlás tartalma lehet komplex. Fontos, hogy a gyermekek érési sajátosságait, a fokozatosságot figyelembe véve, három-négy éves kortól nehezítve a feladatsort, minden életkorban konkrétan segítsük:

– a beszédpercepció fejlődését, a beszédszervek helyes működését, a magyar nyelv beszédhangjainak megfelelő képzését, helyes alkalmazását a beszédfolyamatban (pl.: légzés-, hallás-, hangutánzási gyakorlatokkal)

– az auditív ritmusfejlesztést (a mozgást, a zenét, az irodalmat összekapcsoló tevékenységekkel, anyanyelvi játékokkal, stb…)

– a szavak helyes hangoztatását, a szókincs bővülését

– a mondatalkotást, a nyelvtani struktúra magyar nyelvnek megfelelő alkalmazását – a nem verbális és a metakommunikációs jelzések, interakciós változatos megjelenését a gyermeki beszédfejlődés folyamatában

Terveinkben azt is megjelöljük, hogy milyen módszerrel (pl.: képolvasás), milyen anyanyelvi játékkal vagy egyéb játékos tevékenységgel (pl.: Mi van a zsákban?) kívánjuk fejleszteni, és, hogy milyen várható spontán szituációhoz, vagy milyen óvodai tevékenységhez kapcsolódva szeretnénk alkalmazni.

A felkészülés lehet általános és közvetlen.

Általános felkészülés: gyermekkönyvek kiválasztása; szakirodalom gyűjtése; szövegelemzés – tartalmi, formai elemek; szövegtanulás a mondóka, vers sajátosságai szerint. Közvetlen felkészülés: a bemutatás körülményeinek átgondolása; életszerű bemutatás gyakorlása; helyes ritmizálás, hangsúlyozás, hangszínváltás, szünettartás; mozgás.

Mondókázás versmondás körülményei:

– A mondókázás a játékhoz kapcsolódik, nincs szertartásos rákészülés.

– Párhuzamos napirend, kötetlenség.

– Bármilyen tevékenységet (rajzolás, mozgás…) élénkíthet a verselés.

– Fontos a megfelelő hangulat, érzelmi állapot megtalálása.

– Legyen természetes a mondókázás, verselés helyzete!

– A mondogatás csoportosan, többször történjen!

– A vershallgatáshoz csend, nyugalom kell.

– Fontos a megfelelő helyzet, a vers és a versmondó személye.

– Az óvónő inspirálja a közös versmondást.

– Ne a megtanítás álljon a középpontban.

Motiváció: Belső és külső indíttatás; spontán, indirekt módszerrel; tervezett, direkt módszerrel (kezdeményezés).

Az anyanyelvi fejlesztés módszerei:

– bemutatás

– beszélgetés

– magyarázat

– szemléltetés

– gyakorlás

A nyelvi-kommunikációs nevelés lehetőségei és összefüggései az óvodai tevékenységekben: Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi formában megvalósítandó feladat. Az óvodai nevelőtevékenység egészében jelen van az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása.

Komplexitás; valamennyi tevékenység együttes hatása; testi, értelmi, erkölcsi, esztétikai, érzelmi, anyanyelvi nevelés együttesen.

Játék és az anyanyelvi nevelés:

„A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze.”

A játék a gyermek létformája, fejleszti személyiségét, gyarapítja ismereteit, alakítja megismerő tevékenységét ( megfigyelés, tájékozódás, emlékezés, tervezés, problémamegoldás). Fejleszti szociális kompetenciáját, beszédét és mozgását.

Ének-zene, énekes játékok és az anyanyelvi nevelés:

Ritmuskedvelés mellett az éneklés koordinálja a beszédszervek mozgását, segíti a helyes beszédtechnika kialakítását, a helyes légzést, a hangok helyes megformálását, a hangok időtartamának helyes ejtését. Az éneklés segíts a beszédhibák javításában, hangerő, hangmagasság, váltások megtapasztalásában, rögzülnek a metaforák, képes kifejezések. Az énekes játékok megismertetnek a népszokásokkal, népi játékokkal, fejlesztik a szókincset, kommunikációs szerepek, helyzetek gyakorlását.

Rajzolás, festés, mintázás, kézi munka és az anyanyelvi nevelés:

A vizuális kifejezés is kommunikáció, az alkotó tevékenység a beszédkedvet ösztönzi. A mesékhez kapcsolódó gyermekrajzok az élmény elmélyítésében játszanak szerepet. Fejlődik a szem-kéz koordináció, a finommotorika, a térérzékelés, formák, színek érzékelése.

Külső világ tevékeny megismerése és az anyanyelvi nevelés:

A külső világ tevékeny megismerése élményforrás, emellett ráismerünk a mondókákban, versekben (évszakok, állatok, növények…). Gyarapítjuk a szókincset, növekszik a beszédkedv, fejlődik a megfigyelőképesség.

Mozgás és az anyanyelvi nevelés:

– mozgáskoordináció, finommotorikus mozgás fejlődése

– a mozgás és az értelmi fejlődés kapcsolata

– téri tájékozódás, társas együttműködés, kommunikáció fejlődése

– beszédpercepció

– légzéstechnika

2.2 Az anyanyelvi játékok szerepe az óvodáskorú gyermekek nyelvi-kommunikációs fejlesztésében.

Mi a játékos anyanyelvi fejlesztés célja?

Célja a gyermekek beszédészlelésének, beszédmegértésének és beszéd produkciójának fejlesztése játékos formában.
Az anyanyelvi játékok lehetőséget kínálnak arra, hogy a pedagógus tapasztalatokat szerezzen a gyermekek anyanyelvi kompetenciájáról.

Minden korcsoportban a beszéd minden területét fejlesztjük.

Mik a játékkal való fejlesztés alapelvei?

tudatosság
tervszerűség
fokozatosság
változatosság
játékosság

Mit értünk a fejlesztés fokozatosságán?

Mik az anyanyelvi játékok alkalmazásának feltételei?

bizalom teli légkör
helyzetfelismerő képesség
az anyanyelv szeretete és alapos ismerete
érdeklődést keltő, érthető szabályismertetés
dicséret

tapintatos hibajavítás

Az óvodai anyanyelvi nevelés általános célja a 3–7 éves gyerekek beszédészlelésének, beszédmegértésének fejlesztése változatos módszerekkel, anyanyelvi játékokkal, különböző tevékenységformákkal; spontán beszédhelyzetekkel beszédaktivitásuk fokozása, nyelvi és kommunikációs képességeik kibontakoztatása az iskolaérettség követelményeinek megfelelően. Az anyanyelvi játékoknak több típusát ismerjük. Az anyanyelvi játékok előnye, hogy sokfélék és ismételhetők, ezáltal hamar jártasságot szereznek a gyermekek; többféle tevékenység keretén belül is alkalmazhatók bármely napszakban; a gyermekek játékos formában ismerkednek meg anyanyelvükkel. A játékok sokféle munkaformában alkalmazhatók, de a többségük mikrocsoportban a leghatékonyabb. Érdemes már kiscsoportban elkezdeni, például a beszédszervek fejlesztésére szolgáló játékokkal, és fokozatosan bevezetni a gyermekeket az egyre nehezebb játékokba. Az anyanyelvi játék mindig szabályjáték. Egyszerre fejlesztési lehetőség és tapasztalatszerzési lehetőség a nyelvi fejlettségre vonatkozóan az óvodapedagógus számára Már kiscsoportos kortól lehet játszatni az egyszerűbbeket.

Anyanyelvi játékok:

fúvó- és szívógyakorlatok,
légzőgyakorlatok
hallásfejlesztő játékok,
hangadással összekötött légzőgyakorlat,
beszédszervek ügyesítésére szolgáló játék, (arc és ajakgyakorlatok, nyelvgyakorlatok)
a mondatfonetikai eszközök gyakorlása,
szókincsgyarapító játék,
beszédpercepciós fejlesztő gyakorlat,
logopédiai gyakorlatok.

A játékok közben a gyermekek gondolkodási műveleteket végeznek, kreatívabbá válnak, és a beszédgátlásokkal küzdők is oldódnak, megnyilatkoznak

A játékon belüli tanulás a leghatásosabb tanulási forma:

igazodik a gyermek szükségleteihez, vágyaihoz, és szabad teret nyújt a próbálgatásoknak

A nyelvi, kommunikációs játékok alkalmazásával a gyermekek :

játékosan, élményekbe és tapasztalatokba ágyazva ismerik meg anyanyelvüket.

Az anyanyelvi játékok fejlesztik:

a beszédpercepciót,
a beszédmegértést
a beszédprodukciót
nyelvi ismeretek rendszerezését
tudatos alkalmazását
személyiségfejlesztő
gyermek ismereteit gyarapítja
alakítja a megismerő tevékenységet (megfigyelés, tájékozódás, emlékezés, tervezés, problémamegoldás).
a szociális kompetenciát fejleszti
mozgásfejlesztő

A család mellett az óvoda feladata, hogy a gyerekek az intézményes oktatás kezdete előtt elsajátítsanak olyan gondolkodási műveleteket, amelyek megalapozzák:

olvasás és írás tanulását

Az anyanyelvi nevelés óvodapedagógusi feladat:

az óvodai élet minden területét átszövi,

Az óvodapedagógus minden verbális és nonverbális megnyilatkozása minta

a gyermek számára.

kommunikál
információt közvetít magáról
mondanivalójáról
világról
szavakkal, mimikával, gesztusokkal, a szövegprozódiai eszközökkel
öltözékével
térközszabályozással

Játékelméletek / ez szerintem nem kell ,de megemlithető/

Platón: a játék a nevelés eszköze, a későbbi életpályára készít fel
Arisztotelész: a játék kisgyermekkorban különösen fontos, a gyermek 5 éves koráig ne tanuljon, csak játsszon, a játék fontos szerepet tölt be a személyiség fejlődésében
Comenius: játékos tanítása felnőtt tevékenységek utánzása
Friedrich Fröbel: a játék a gyermek számára örömteli tevékenység, amely segít megismerni a világot fontos a közös játék
Herbert Spencer: a játék a felesleges energia levezetése
Jean Piaget:a játék minden tevékenységünknek része, a valóság asszimilációja a saját énbe

Játéktípusok:

Gyakorló, funkciós játék:

ismétlések, utánzás – képességek gyakorlása
egyszerű tárgyak használata – tapasztalatszerzés (tapintás, ízlelés, látás, hallás, mozgás) szavak ritmikus ismételgetése mondókázás,
mesefordulatok ismétlése
halandzsaszavak mondogatása e
egocentrikus beszéd

Konstruáló játék

építő játék
gyakorlójátékból fejlődik (pl. építőkocka, dobozok, gyöngyök stb.)
gyermeki barkácsolás

Szerepjáték

társakkal végzett közös alkotó tevékenység
kommunikációs helyzet párbeszéd
megszólítás,
kérdés, kérés,
véleménynyilvánítás,
érzelemkifejezés nemverbális eszközök használata
tapasztalatszerzés a téri relációkról,
a rész-egész viszonyróla gondolkodás belsővé válása – tervezés, fejlődik a szem-kéz koordinációjafinomodik
érzékelés a felhasznált eszközök tulajdonságainak megismerésével bővül szókincsük

Szerepjáték

2 és fél éves kortól 4-5 éves korig
kitalált vagy valóságos élmények
(személy, állat, gyerek, természeti jelenség)
újraalkotásamintha” helyzet a gyermek által teremtett világbana
felnőttvilág tevékenységeinek reprodukciója
szabályok, igények megfogalmazása,
mérlegelés,
megállapodások kötése,
akaratérvényesítés
szociális kompetencia fejlődése (felnőtt-gyermek, gyermek-gyermek)
társakkal való kommunikáció
igényeinformációszerzés
interakcióa beszédfunkciók gyakorlása (közlés, felhívás, érzelemkifejezés) párbeszédúj fogalmak, nyelvi szabályok tanulásabeszédcselekvés

Szabályjáték

3-3 és fél éves kortól egész életen át ez a legkedveltebb játékfajta
Előre meghatározott, pontos szabályok szerint folyó játékok
örömforrás a szabályok betartása
megvalósítás
versenyszellem megélése
szabálykövetés megtanulása
kudarcok és sikerek megélése és feldolgozása
reális énkép kialakítása

Tartalmuk szerint:

mozgásfejlesztő (bújócska, fogócska, labdajátékok, akadálypálya stb.)
értelmi képességeket fejlesztő (kártyajátékok, társasjátékok, sakk)
játékokszóláncok, nyelvi játékok

Anyanyelvi fejlesztés játékokkal

Az anyanyelvi játékok lehetőséget kínálnak arra, hogy a pedagógus tapasztalatokat szerezzen a gyermekek anyanyelvi kompetenciájáról.
Alapelvei: tudatosság- tervszerűség- fokozatosság- változatosság- játékosság
Alkalmazásuk feltételei: bizalomteli légkör- helyzetfelismerő képesség- az anyanyelv szeretete és alapos ismerete- dicséret- tapintatos hibajavítás

Hallásfejlesztő játékok

Pl: Mit hallottál? zörejek, hangok felismerése, megnevezése, differenciálása – eső, szél, harang, dob, csengő

Légzőgyakorlatok

Pl: Beszédszervek ügyesítését szolgáló gyakorlatok: ajkak ügyesítése, tátogás, pöfékelés, grimaszolás
Lefetyelés, csettintgetés, nyelvtorna

Nemverbális eszközök alkalmazása

Tekintet: szólítás tekintettel, mozdulat követése szemmel
Testmozgás tükör játékmozgás
Utánzó játék, szoborjáték

Szókincsfejlesztő játékok

Mit visz a kishajó
Tárgyképek megnevezése, csoportosítása
Föld, víz, levegő

Mondat-és szövegalkotást fejlesztő játékok

papagájjáték mondatismétléssel
szóvonat – mondatbővítés

2.3 Játék és tanulás lehetőségei az óvodai irodalmi tevékenységekben. Érzelem és esztétikum: elaboráció és indulatredukció az óvodai irodalmi tevékenységekben. Mutassa be egy előre kiválasztott mese önálló bábos, animációs feldolgozását!

A játék és a tanulás egyaránt jelen van az óvodai nevelésben. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és egyben leginkább fejlesztő, mással nem helyettesíthető tevékenysége, s mint ilyen, az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. Az óvodai játék legfontosabb szubjektív feltétele pedig maga a pedagógus, akinek szakmai felkészültsége éppen annyira fontos és meghatározó, mint „játszási kedve”. Az óvodai életben a gyermek életét, egész napját a játék szövi át és határozza meg. Ebben történik meg a tapasztalatok, élmények feldolgozása, a gyermek ebből indul ki és ehhez tér vissza valamennyi tevékenysége során. A szabad játék abban különbözik a játék más formáitól, hogy annak kereteiben csak a spontán tanulás jelenik meg. A tervezett, szervezett és irányított tanulásban is akkor valósul meg az ismeretszerzés, a készségfejlesztés, ha az minden mozzanatában játékos jellegű. A játék jelen lehet a tanulásban azáltal, hogy beépül a tanulási folyamatba, kezdeményezett játék formájában, valamint úgy, hogy a tanulási folyamat színeződik egy-egy játékos mozzanat által.

A játékban van esztétikum. Az egy sajátos kulturális mintázat. Az a fajta játék, melynek esztétikuma van, az emberi kulturális mintázat. A játék lehet negatív tartalmú is. Lehet agresszív játék és negatív tartalmú játék is. A negatív játékot (pl. börtön, temetés) nem kell leállítani, viszont az agresszív játékot igen.

Elaboráció: A tudattalan szorongása feldolgozása a belső kép teremtés révén / mesehallgatás során / játékban. Feldolgozza a benne rejlő szorongásokat. Nincs irányított játék.

Indulatredukció: A játékban és mesében is vannak indulatok, feszültségek. Egyik sem feszültségmentes, hanem érzelmeket mutat. A mesehallgatási folyamat és a játék folyamata segíti ezeknek a feldolgozását.

A tanulás lehetséges formái az óvodában:

az utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás (szokások alakítása)
a spontán játékos tapasztalatszerzés
a cselekvéses tanulás
a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés
az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés
a gyakorlati problémamegoldás

A tanulás és a játék összefüggése

A kisgyermek a játékba ágyazott felfedezés útján érti meg a körülötte lévő világot. A játék a tanulás elemi, korai formája. A játék meghatározó szerepet játszik a kognitív, szociális, érzelmi és fizikai fejlődésben, Jean Piaget szerint (1962) alapvető feltétele a gyermeki intelligencia fejlődésének. Az érés és fejlődés során a környezet hatása egyre nő. A játék formálja, hajtja a kognitív fejlődést, s így a nyelvi fejlődést is.

A tanulás egy önfenntartó folyamat, amelyben a kognitív rendszer egésze vesz részt, s amelyben az új, azaz az aktív tanulás sikeresen aktiválja az emlékezeti folyamatok agyi mechanizmusait. A játék élvezete biztosítja a tanulás örömét. Játék nélkül a tanulás megbénul.

A játék szerepe a gyermek életében

A gyermek számára bármilyen tevékenység lehet játék.
Élményeit játékká alakítja.
Örömszerző tevékenység.
A játék mindig önmagáért való.
Maga a cselekvés, az elképzelés okoz örömet a gyermeknek.
A játszó gyermek mindig aktívan részt vesz a cselekvésben.
A játék spontán és önkéntes.
Belsőleg motivált viselkedés, amelyet nem irányít mások elvárásainak való megfelelés igénye.

A játék fejlesztő hatása

a gyermek létformája
személyiségfejlesztő
a gyermek ismereteit gyarapítja
alakítja a megismerő tevékenységet (megfigyelés, tájékozódás, emlékezés, tervezés, problémamegoldás)
a szociális kompetenciát fejleszti
a beszédértés, a beszédprodukció fejlesztője
mozgásfejlesztő

Játéktípusok

gyakorló, funkciós játékok
konstruáló játékok
szerepjáték
szabályjáték
anyanyelvi fejlesztő játékok
hallásfejlesztő játékok
légzőgyakorlatok
beszédszervek ügyesítését szolgáló gyakorlatok
mondat- és szövegfonetikai eszközök gyakorlása
nemverbális eszközök alkalmazása
szókincsfejlesztő játékok
mondat- és szövegalkotást fejlesztő játékok

Az anyanyelvi fejlesztő játékok célja a gyermekek beszédészlelésének, beszédmegértésének és beszédprodukciójának fejlesztése játékos formában. Minden korcsoportban a beszéd minden területét fejlesztik.

Az irodalmi nevelésnek komoly jelentősége van az óvodáskorúak személyiségfejlődésében. Mindazonáltal, hogy fejleszti az értelmi képességeket, esztétikai, érzelmi és erkölcsi nevelő hatással bír.

Esztétikai nevelés

a szép iránti fogékonyság kialakítása
nyelvileg és tartalmilag igényes szövegek
a mesék, mondókák, versek élményszerű bemutatása
jó ízlésű olvasóvá nevelés

Érzelmi nevelés

elaboráció
a szorongások, feszültségek oldása (mese- és vershallgatás)
érzelmek megélése
élmények feldolgozása
új érzelmek kialakítása
empátia (hősökkel, helyzetekkel való azonosulás)
közösségi érzelmek (az élmények közös átélése)
érzelmi gazdagítás
csodálkozás, lelkesedés
öröm, boldogság
élénkítés (a ritmus, a mozgás átélése)
megnyugtatás (lassú tempó, ismétlések)
feszültség és annak feloldása (rímvárás, próbatételek, megoldás)

Erkölcsi nevelés

erkölcsi kategóriák megismerése az érzelmeken keresztül
jó – rossz,
segítőkészség – önzés
szerénység – hiúság
erkölcsi magatartás formálása
mesei igazságszolgáltatás
a pozitív mesehősökkel való azonosulás
a negatív szereplők elutasítása
a szereplők külső és belső tulajdonságai összefüggnek
mondókák, versek
családtagok (szülők, nagyszülők, testvérek) szeretete
a szülőföld, a természet, az állatok szeretet

A vers- és mesehallgatás, valamint a játék is segíti a gyermeket a szorongás, az indulatok, a feszültség feldolgozásában.

Elaboráció: a gyermekek a mindennapi élményeiket, örömüket, bánatukat, frusztrációjukat, az őket ért hatásokat leginkább a szabad játék, a vizuális megjelenítés és a mese által tudják feldolgozni. Ez az élményfeldolgozás az ún. elaboráció.

Indulatredukció: feszültséglevezetés, indulatok csökkentése. Az indulatredukció belső feltétele a mese hallgatása külső kép nélkül, látható jele a mesei beállítódás. Mesehallgatás során a gyermekek úgy dolgozzák fel az adott témát, hogy a saját képzeletviláguk szárnyal, és azok a szempontok kerülnek előtérbe, amelyek őket foglalkoztatják. Minden mesének üzenete van, korosztályonként más és más. Bármelyik mesét vesszük alapul, a gyermek megtalálja benne azt a részt, ami számára megoldást nyújt a problémájára.

2.4 Innovatív módszerek az óvodai anyanyelvi és irodalmi nevelésben. A projektmódszer és az IKT eszközök alkalmazásának lehetőségei az irodalmi és az anyanyelvi tevékenységekben.

PROJEKT

pedagógiai értelmezése:

-Komplex feladatok, tevékenységek terve

-Meghatározott produktum létrehozása

-Célok, feladatok meghatározása

-A folyamatok meghatározása

-Az eredmények bemutatása

PROJEKTMÓDSZER:

célja: produktum létrehozása, tevékenységek végzése, a gyermek és az óvódapedagógus közös tevékenysége

A módszer jellemzői:

szabadságot biztosít a gyermeknek-a választás lehetőségét
a szabad önkifejezés motiválólag hat, a gyermek aktív részvételére épít
a tevékenység fejleszti a gyermek személyiségét, erősíti a közösséget
a választott témák életszerűek
a műveltség tapasztalatszerzés közben beépül
támogatja az eltérő szükségletű gyerekek érvényesülését

-A projekt időtartama : rugalmas

-A szülők is bevonhatók

A projektmódszer előnyei:

a résztvevők motiváltsága
önállóság
együttműködés
többféle tanulási út kipróbálása
egyéni kvalitások kipróbálása
alkalmazkodás
produktum létrehozása

Projektmódszer az óvodában:

1.Tanulásszervezési módként

2.Régi és az új keveréke

3.Projektorientált tanulásszervezés

4.Projekt alapú tevékenységszervezés

Projektfajták a cél szerint:

gyakorlati feladatok elkészítése pl. jelmezkészítés
esztétikai élmény átélése pl. betlehemezés
problémamegoldás pl. Hogyan szüreteljünk?
tevékénység elsajátítása pl. varrás
ismeretek, tudás elsajátítása pl. közlekedés

Projektfajták a folyamatok jellemzői szerint:

Lineáris folyamatú

a résztvevők együtt végzik a tevékenységet, bevárják egymást, viszont nem kellően rugalmas

Centrális

a gyerekek választhatnak az egyes tevékenységek közül, többen is részt vehetnek ugyanabban a tevékenységben, viszont sérül a projektcél-időtartam egysége

Fúziós

a projekt több szinten, többféle tevékenységben zajlik, a gyerekek önkéntesen vesznek benne részt, a résztevékenységek eredményei összehasonlíthatók, egyéni kívánság, kooperáció

Az óvodapedagógus szerepe:

sokrétű előkészítő és szervező feladat
kapcsolatteremtés-, tartásaz óvodán belül és kívül
a projekt megvalósulása közben a feltételek biztosítása
a gyerekek tevékenységének folyamatos követése

A tervezés szintjei:

1.Éves szintű→projektsorozat

2.Konkrétprojekt→adott témakörhöz

Konkrét tevékenység projekten belül

PROJEKTTERVEZÉS:

1.Témaválasztás

‒lehetséges témák felajánlása, a gyerekek választása

2.Tervkészítés

‒önképzés, tájékozódás a témával kapcsolatban

‒a téma felbontása tevékenységekre

-a meglévő tudás átgondolása –projektfal

-információgyűjtés- projekttérkép-Mit szeretnénk tudni?

-erőforrások végiggondolása, eszközök beszerzése

-felelősök összesítése

-szándéklevél kiküldése a szülőknek, külső résztvevőknek

-a produktumok kiválasztása

-a tevékenységek sorrendjének meghatározása

A téma feldolgozása

‒a projekttevékenységek lebonyolítása

-a produktumok közzététele

A projekt értékelése

-ünnepélyes lezárás

-beszélgetéssel

-az élmények felidézésével

-egymás tevékenységének értékelésével

IKT AZ ÓVODÁBAN:

az IKT eszközök új lehetőséget nyitottak a tanulás-tanítás folyamatában
Uniós cél az, hogy az IKT eszközök haszna megjelenjen az óvodában
az óvodapedagógusnak megfelelő digitális kompetenciával kell rendelkeznie
A szakmán belül is nagyon megosztó ez a kérdés→ az óvodai nevelés mely szakaszában, hogyan használják az IKT eszközöket
a közvéleményt is nagyon megosztja ez a téma
országonként eltérő a számítógéppel való első ismerkedés körülményei

előnyei: -gyors információcsere, az információ közvetlen hozzáférhetősége

hátrányai: -A Tv fogyasztás hátrányait kivetítik az IKT eszközökre is

Fontos kérdések jelennek meg:

-egér- és billentyűhasználat-Tudja-e ezt egy ovis?

-szubjektívek a vélemények az IKT eszközök óvodában való használatát illetően

– az tény, hogy már az olvasás előtt tudják kezelni a számítógépet a gyerekek

Beszédmester- program (Szeged)

Varázsbetű szoftvercsalád →részképességzavarral küszködő gyerekeknek

Bábel→diszlexia prevenció

Számkaland→számfogalom kiépítése

Szódominó→ olvasás gyakoroltatása

Egyszervolt progarmcsalád→ (www.egyszervolt.hu)→iskolakezdéshez hasznos dalok, játékok, mesék, animációk

2.5 Az olvasóvá nevelés és a literációs nevelés elmélete és gyakorlata az óvodai nevelésben. A mese- és versválasztás dilemmái.

Gyakorta szembesülünk azzal, hogy a gyerekek többsége nem szívesen olvas. Mesekutatással foglalkozó kutatók egy része az óvodáskori olvasóvá nevelésben látja a megoldás egyik kulcsát (lsd. Horgas, Levendel & Trencsényi, 1976; Zóra, 2007; Kádár, 2012, 2014; Petrolay, 2013; Kerekes, 2014), miközben azt is hangsúlyozzák, hogy a szülőknek kell(ene) elkezdeni az olvasóvá nevelést még az óvodába indulás előtt.

Az olvasóvá nevelés megalapozásánál-kiemelten -két területre kell az óvodapedagógusnak figyelnie:

a nyelvi-kommunikációs, valamint az
irodalmi–esztétikai nevelésre.

Nyelvi szocializáció:

az ember nyelvileg és kulturálisan az őt körülvevő közösség kompetens tagjává válik
elsajátítja a közösség nyelvét
nyelvhasználat szoros összefüggésben áll a kulturális viselkedés mintázatokkal
Elsődleges szociális közeg a család
Másodlagos szoc. közeg: intézményes nevelés

Az óvodai literációs (irodalmi) nevelés:

a literációs nevelés nem jelenthet korai iskolásítást
literációs kultúra befogadásának módja a művészeti tevékenység
a nyelvi szocializáció és a literazició különbözőek lehetnek
- ha látja a gyermek, hogy mi olvasunk ő is fog
- írásbeliség kultúrája átalakul
- könyv az oviban

Mese-vers

a XIX.sz-ban a mese elsődleges szerepe az erkölcsi nevelés
gyermekre jellemző: cselekvő gondolkodás, mágikus gondolkodás (csodák), 4-5 évesen kettős tudat

Mese érzékeny és reális:

megmutatja, hogy a világban jelen van a rossz
biztonságos érzelmi helyzetben történt feszültségek kapaszkodót jelentenek a gyermeknek

Hatása több rétegű:

mese élmény
mesébe kódolt szimbólumok
társas élmény + esemény a mesehallgatás
pozitív élmények a csoport és a pedagógus számára

Mese választás szempontjai:

formai jegyek miatt először vers
kettőstudat: tündérmesék (4-5évesen)
kiscsoport: láncmese, állatmesék
nagy csoport: tündérmese, népmese
mesei helyzetek, sémák ne haladják meg a gyermek érzelmi befogadó képességét
egyszerre van azonosulás és távolságtartás
! differenciálva: kiscsoportos mesét a nagyok is élvezik, tündérmesét hallgathat a kiscs. is.

Mesei kettős tudat:

kisgyermek egy belső kép kivetítésével látja a világot.
A belsőképet úgy ismer meg, hogy „lefényképezi”agyában (pszichológia a belső kép készítést elaborációnak nevezi)
- a látott vagy hallott és valamint az érzékelt dolgokat,
- és ezeket a belsőképeket különböző érzelmi töltésekkel gazdagítja.

Irodalmi érdeklődés alakulása:

1éves kortól: vers, dal, mondóka
2-2,5éves kortól: én történetek hétköznapi szituációkkal
2,5-3éves kortól: mesék korszak negatívumokkal + szimbolikus eseményekkel

A gyermek Bühler szerinti mesehallgatási fejlődési szakaszokon megy keresztül:

Paprikajancsi-korszak (1-4 éves kor), amikor a gyereket olyan történetek érdeklik, amelyekben a saját életeseményei is megjelennek, igénylik a mese tárgyával (báb, játék) valószemélyes kapcsolatot is. Ide tartoznak a láncmesék, állatmesék is
az „igazi” mesék kora (4-8 éves kor), amikor a gyerek a változatos, valódi meséket részesíti előnyben (a tündérmesék, fikció és a valóság elválasztása),
Robinson-mesék időszaka (8 évtől pubertás korig), amikor a gyerek az izgalmas cselekményű, de egyszerű szerkezetű történetek iránt érdeklődik leginkább (kalandos, izgalmas történetek, igaznak, v. igazinak tűnő realisztikus történetek)

3. Vizuális nevelés módszertana

3.1 A vizuális nevelés célja, feladata, transzfer hatása az óvodai nevelésben. A vizuális nevelés, mint komplex személyiségfejlesztés: szerepe és jelentősége az óvodáskorú gyermek megismerésében és képességeinek fejlesztésében. Az óvodáskorú gyermek vizualitásának fejlődése, a gyermekrajz mint kommunikáció.

Célja: gyermekek élmény- és fantáziavilágának képi, szabad önkifejezése. A gyermekek tér- forma- szín képzetének gazdagítása, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítása. A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézi munka, mint az ábrázolás különböző fajtái, továbbá a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, szokásokkal, hagyományokkal, nemzeti szimbólumokkal*, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. Törekedni kell a gyermeki alkotások közösségi rendezvényen való bemutatására és a tehetségek bátorítására

Az óvodapedagógus feladatai:

az alkotó – alakító tevékenység feltételeinek biztosítása (állandó hely, idő, sokrétű eszközrendszer, élmény és tapasztalat, megfelelő légkör)
a vizuális nevelés technikáinak megismertetése a gyermekkel, egyéni képességeihez, érdeklődéséhez mérten (a hagyományos technikák mellett ismerjék és képességeikhez mérten gyakorolják a népi kismesterségeket őrző tevékenységeket is);
a téma tervezésénél a technikai lehetőség alkalmazásánál figyeljen a válaszhatóságra, önálló döntésre ezzel is fejlesztve az önkifejezés, kreativitás képességét;
az elkészült munkák pozitív, személyre szóló értékelése, egymás munkájának elismerése, megbecsülése;
fordítson különös figyelmet a vizuális és kommunikációs tevékenységek összehangolására, a belelátás szóbeli megfogalmazására;
törekedjen az esztétikus környezet kialakítására, az óvoda épületében (esztétikus, tiszta bútorok, textíliák, ízléses, egyszerű dekoráció, zöld szobanövények) és az udvaron is (virágok elhelyezése − muskátlik, petúniák, kerti virágok, örökzöldek, fák stb.).

A vizuális nevelés megvalósításának tartalma:

az óvodai vizuális nevelés sokszínű lehetőségének gyakorlása közben, az óvodásévek elején a gyermekek játszanak, ismerkednek az eszközökkel, különböző technikákkal, véletlenszerű formákkal;
a csoportszobákban az ábrázoló tevékenységnek állandó helyet biztosítunk, ahol nyugodtan, elmélyülten tevékenykedhetnek, ahol polcokon, a gyermek számára elérhető helyen találhatóak az alkotáshoz szükséges eszközök;
az óvoda udvarán is a csoportszobához hasonló feltételeket teremtünk, így ott is végezhetnek folyamatosan ábrázoló tevékenységet
az óvónő személyes példájával segíti a technikák elsajátításában a gyermeket, így alakul ki az ábrázolótevékenység, szabály- és szokásrendszere is;
a gyermek önkifejezését, alkotási vágyát tapasztalatok, élmények sokszínű megteremtésével segítjük;
kiemelten figyelünk a népszokásokhoz, néphagyományokhoz kapcsolódó tevékenységek gyakorlására (tojásírás, festés, mézeskalácssütés, szövés, fonás, agyagozás, gyöngyfűzés stb.).

A vizuális nevelés tartalma:

Építés: nagy terek alakítása, rendezése, lekerekítése, homok, hó építése, térben való rakosgatás, alakítás, sorakoztatás, elkerítés (fa építő, textil, természetes anyagok, játéképítők, kosarak, lemezek, stb.).
Plasztikai munkák: mintázás, díszítés, díszletkészítés, dekorálás (homok, hó agyag, liszt- és plasztilin gyurma, papír, textil, fonal, termések, rügyek, ágak, dobozok, flakonok, stb.).
Képalakítás: firkálás, rajzolás (aszfaltra, hóba, homokba, salakba, ablakra, üvegre festés), festés (érzelmek, élmények képzelet alapján), kompozíciók, lenyomatok, karcolás, dúcok, domborművek, tépés, vágás, ragasztás.

Fejlődési jellemzők az óvodáskor végére:

∙ a gyermekek szívesen ábrázolnak,

∙ képalkotásban egyéni módon jelenítik meg élményeiket, elképzeléseiket;

∙ alkotásaikra jellemtő a részletező formagazdaság, a színek egyéni alkalmazása;

∙ örülnek alkotásuknak és a közösen elkészített kompozíciónak;

∙ téralakításban, építésben bátrak, ötletesek, együttműködnek;

∙ megfelelően alakul képi, térplasztikai kifejezésmódjuk, térbeli tájékozottságuk, formaviláguk, színérzékelésük;

∙ formálódik gondolkodásuk, esztétikai értékrendjük, gazdagodik érzelemviláguk;

∙ önállóan kezdeményeznek, önálló ötleteik vannak, képesek azokat megvalósítani, miközben betartják a szabályokat;

∙ kialakul az íráshoz szükséges finommotoros mozgásuk;

∙ formálódik alkotói képzeletük, ábrázolókészségük, önkifejezési módjuk, önbizalmuk erősödik;

∙ képessé válnak megfigyeléseiket új kombinációban alkalmazni.

3.2 A vizuális nevelés nemzeti identitást megalapozó és erősítő lehetőségei a kisgyermekek személyiségfejlődésére.

A személyiség fejlődésének folyamatát az adott társadalom közös értékrendje, hagyományai, tapasztalatai befolyásoljak. Ennek eredményeképpen a személyiség tükröz bizonyos nemzeti jelleget is. A kulturális azonosságtudat- melyet mindenekelőtt a nyelv es a hagyományok definiálnak– határoznak meg egy-egy nemzethez vagy etnikai csoporthoz tartozó emberek sajátságos vonásait.

Kezdetben a gyermekek a Föld minden taján hasonlóképpen ábrázoljak az alapelemeket – ember, ház, virág – ezeket kultúrától, földrajzi helyzettől függetlenül azonosan jelenítik meg. A gyermek szemléletének, magatartásának, viszonyulásának változása az egyéni stílus kialakulásán is megfigyelhető, fokozatosan eljut oda, hogy rajzain a földrajzi jellegzetességek felismerhetőek.

A hagyományok ápolása, a régi szokások megismerése hozzá segíti a gyermekeket nemzeti identitásuk megalapozásához, megerősítéséhez.

Múltunk megismerése nemzeti önbecsülésre, hazaszeretetre nevel. Fontos a jövő nemzedékekben a szellemi értékeken alapuló szemlélet kialakítása.

A nevelési év során a jeles napok hagyományaihoz kötődő tevekénységek hozzájárulnak az ünnepre való felkészülésben, átélhetővé teszik az ünnep tartalmát, megjelenítik a termeszét rendje szerinti való élet fordulóit.

Tavasz: húsvét: tojásfesték, kereszt, fából, csuhéból, szalmából, március 15-re zászló, huszár, kokárda készítésé, pünkösdre virágkoszorús, nyaklánc készítése virágokból.
Nyár: szalma koszorú készítésé, kenyérsütés, kukoricaszárból hegedű, csutkababa készítésé, termésbábok készítése.
Ősz: nemzetiszínű zászló október 23-ra, Marton-napra mécses készítésé, liba témájú ábrázoló, tárgy alakító tevekénység
Tél: mézeskalács sütés és díszítés, betlehem készítésé természetes anyagokból, dió aranyozása, angyal készítése természetes anyagokból.

A műalkotások felhasználhatók bizonyos magatartásformák– mint például a hazaszeretet –fejlesztéséhez.

Onoap szerint:

„A gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a nemzeti identitástudat, a keresztény kulturális értékek, a hazaszeretet, a szülőföldhöz és családhoz való kötődés alapja.”

Az óvodapedagógus feladatai.

„A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézi munka mint az ábrázolás különböző fajtái, továbbá a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, szokásokkal, hagyományokkal, nemzeti szimbólumokkal, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének.”

Nemzeti identitás:

„Az identitás fogalmát az 1960-as években vezette be a szakgondolkodásba egy Erikson nevű amerikai szociálpszichológus, a szó maga önazonosságot jelent.”

„A kutatások a nemzettudat legfontosabb pilléreinek a következő három dolgot találták: a széles értelemben vett kultúra (ide tartozik elsősorban az anyanyelv, de az irodalom, a szokások, a történelmi hagyományok, a vallás stb. is)”

„Óvodás korban, sőt otthon még előbb is érdemes szót ejteni erről, mert a hagyományokba bele kell, hogy nőjön a gyermek. Először nem is annyira beszélni kell, hanem tenni. Szerintem az óvodában elég az érzelmi ráhangolás, ott még nem kell elmagyarázni minden részletet”

„Az óvodáskor kezdetén (3-5 év) a gyerekek elsősorban közvetlen környezetükben és az őket körülvevő tájban találnak otthonra. Az óvodást kulturális és érzelmi hovatartozása elsősorban családjához köti, ezért a szociális tudat alakulásában elsősorban a családi hatásoknak van jelentős szerepük (családi hagyományok, szokásrendszer, kulturális hovatartozás, a család társadalmi pályája, a család története, egyes személyek élettörténete). Óvodáskorban a 6-7 év fordulópontnak tekinthető, mivel a szűk környezet irányából haladva ekkor már szóba jöhet a nemzeti öntudat megalapozása, a gyerekek kulturális identitástudatának alakulásában egyfajta nyitás figyelhető meg (pl. felismerik, hogy az emberek különböző nyelveket beszélnek, tehát különbözőek ebből a szempontból is)”

„Népünk eredetének, kialakulásának, történelmi körülményeinek és kiemelkedő személyiségeinek projektmódszer általi, az óvodások szintjére egyszerűsített és „szelídített” formában (az 5-7 éves korúak értelmi és érzelmi sajátosságaihoz igazított) való sokoldalú feldolgozása felkészíti, és fogékonnyá teszi az óvodásokat a társadalmi jelenségek értelmezésére, a gyerekekben felkelti az érdeklődést a múlt és jelen kérdései iránt, és ezzel egyidejűleg a nemzeti öntudat megalapozásához is hozzájárul.”

Nemzeti szimbólumok

Himnusz és a piros-fehér-zöld zászló a legfontosabb nemzeti szimbólumunk, és a magyar címer.

3.3 A vizuális nevelés kapcsolata más nevelési területekkel, szerepe az esztétikai értékek közvetítésében. A műalkotások transzfer hatása, bevonásának metodikai eljárásai a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztésére. A vizuális nevelés lehetőségei a gyermekek keresztény hitének megalapozására az egyházi fenntartású óvodákban.

Művészeti technikák:

Szobrászat: (térbeli, 3D-s)

Óvodában plasztikai munka. Térbeli forma létrehozását jelenti.

agyag,
gyurma, liszt főzött, só-liszt gyurma, 2/3 liszt – 1/3 só
Gipszöntés nagycsoportban előfordulhat. Gipsz faragás tompa élű késsel.
Hó, (hókuckó, hóvár, hómackó) Színes vizet meg lehet fagyasztani, ezzel lehet díszíteni.
Homok
Kő – rátalálunk, kereshetünk, ami valamire hasonlít. Rá is festhetünk. Asszociációs képességet fejlesszük. Kavics, mintha ez egy ismerős forma lenne.
Fa, gallyak – úgy nőtt, vagy úgy tört le. Kismadár, teknősbéka.
Papírplasztika – gyűrhető, téphető, vágható, papírmaséból állarc, origami, dobozváros…. Gyűrjük, folyékony gipszbe belemártjuk úgy formáljuk. Textil – összecsomózunk fonalat, textilt, babát is készíthetünk, később bábut.
Viasz – faragható, méhviasz kéz melegére formálható
Szappan – jól faragható

Festészet: síkban, 2D-s

Festeni lehet fára, vászonra, papírra, üvegre, bőrre, agyagra, fémre, porcelánra, vakolatra.

A festék lehet természetes vagy mesterséges anyagból. Színes porból és az azt oldó kötőanyagból készül.

Óvodában: mindig lehetőséget kell teremteni az alkotásra és különféle technikákkal kell megismertetni a gyerekeket:

Visszakaparással kapunk képet, ha zsírkrétával befedjük a papírt, majd vastagon befestjük sötét színű festékkel vagy tussal, végül visszakaparjuk pl. golyóstoll betéttel a festéket.
Üvegfestés az ólomüveg ablakok mintájára (13. században a mozaik helyére lép, ólomkertben színes üvegeket helyeznek el)

Fekete kartonra átlátszó nejlon vagy üvegfestékkel festünk az ablakra.

Mozaik: színes kő, kerámia üvegdarabok kötőanyagba illesztve. A színnek elsődleges szerepe van. Falba beillesztik, vagy ott készítik el. Fal és padló a görögöknél mozaikból van. (Velencében a padló egy részét szőnyeggel takarják.)

Óvodában papír mozaik. Környezettudatos eszközként használunk természetes anyagokat pl.: búza, árpa, zab, hüvelyesek, bab, borsó, lencse)

Rajz és sokszorosító grafikai eljárások.

„Grafika” – görög eredetű szó, rajzolást, írást jelent.

A rajz önálló műfaj. Minden alkotómunka alapja a rajz. A rajzolás mindenfajta ábrázolás lelke és forrása és minden tudomány gyökere. Michelangelo is a rajzolni tudást nagyon fontos kincsnek gondolta.

Óvodai eszközei:

Ceruza, (kemény(H), puha(B) grafitok és színes ceruzák- jó minőségben!
Szén: Bársonyos, fekete színű. Durva felületű papírra. Fixálni kell, mint a pasztellt.
Tus: Nem javítható. Lehet vonal-szerűen, ecsetheggyel, vízbe. A rajz lelke a vonal.
Színes ceruza
Zsírkréta
Filctoll

Sokszorosító grafikai eljárásoknak három fajtája van. (magas-, mély-, síknyomtatás)

Magasnyomtatás – Linómetszet, fa metszet. A puha anyagokból a kívánt forma negatívját kivájják, majd a kiemelkedő részeket befestik és papírra nyomják.
Mélynyomtatás – rézkarc, rézmetszet. A rezet viasszal kezelik, karcolják, majd savval érintkezik, ott kimarja a metszet karcolásait, beleül a festék, ezt nyomják a papírra.
Sík nyomtatás – kőnyomat vagy litográfia. Olajos, zsíros anyaggal kezelik. Itt nem marad fehér. Ahol nem kezeltük, ott fehér marad.

Óvodában: pl. a krumplinyomat, levél nyomdázás.

Kézműves technikák lehetősége az óvodában:

agyagművesség
textilművesség: nemezelés, szövés, batikolás
bőrművesség: fonás
papírművesség: papírmerítés, márványozás, papírmasé.

Az óvodai vizuális nevelés tervezése

Az óvodai nevelés folyamat, a vizuális nevelés e folyamat része, ezért a tervezésnek ezt tükröznie kell.

Középpontban: képességfejlesztés

Kiindulópont a tervezéshez, a fejlesztési feladatok meghatározásához
Az adott gyermekcsoport alapos ismerete: személyiség fejlettsége, ismeretek birtoklása, alkotó – alakító képességek fejlettségi szintje, eszköz és anyaghasználat szintje, élménykincs milyensége és gazdagsága (megjelenik a gyermek alkotásaiban)
Életkori sajátosságok ismerete
Egyéni fejlődés és fejlettség különbözősége
Általános jellemzők és az adott gyermekek egy adott időpontban felmért fejlettségi szintjének összevetése
Integráció

A tervezés általános sajátosságai a személyiségfejlesztés érdekében:

Fokozatosság – látás nevelésben, kifejező tevékenységek rendszerében Rendszeresség — mindennapi „ábrázolás”
Érdeklődés
Tapasztalatok, élmények
Ünnepek, ünnepélyek
Földrajzi környezet- néphagyományok, népszokások
Aktualitások
Természeti környezetben elérhető anyagok
Múzeum, tárlatlátogatás
Anyagok, technikák sokfélesége, változatossága, ezek egyensúlyának megteremtése a tartalom spirálszerű elrendezése.

3.4 Az óvodában alkalmazható környezettudatos képzőművészeti- és kézműves technikák metodikai eljárásai a gyermek kreativitásának élményadó tevékenységközpontú fejlesztésére. A vizuális tevékenységek – tervezet, projekt – tervezésének sarokpontjai.

Környezettudatos képzőművészeti és kézműves technikák jelentősége

Az óvodai vizuális nevelésben kiemelt szerepet kap a környezettudatosság, amely egyrészt a természetes anyagok használatában, másrészt az újrahasznosításban, a hulladék kreatív felhasználásában jelenik meg. Ezek a technikák hozzájárulnak a gyermekek környezet iránti érzékenységének, felelősségtudatának kialakításához, miközben fejlesztik kreativitásukat, problémamegoldó gondolkodásukat, finommotorikájukat és esztétikai érzéküket.

Alkalmazható technikák és módszerek

Természetes anyagok felhasználása:levelek, termések, ágak, kavicsok, tobozok, virágok, szalma, csuhé, agyag. Ezekből készíthetőek képek, kollázsok, bábok, díszek, figurák. Az anyaggyűjtés maga is élményszerző tevékenység, amely során a gyermekek közvetlen kapcsolatba kerülnek a természettel.
Újrahasznosított anyagok:papírhulladék, karton, műanyag kupakok, flakonok, textilmaradékok, fonalak, gombok, régi újságok. Ezekből készülhetnek játékok, ékszerek, dekorációk, mozaikok, bábok, hangszerek.
Kézműves technikák:papírmasé, fonás, szövés, gyöngyfűzés, agyagozás, batikolás, nemezelés, krumplinyomda, levélnyomda, természetes festékek készítése (pl. céklalé, spenótlé).
Környezettudatos szemlélet formálása:beszélgetések a hulladékcsökkentésről, szelektív gyűjtésről, újrahasznosításról, természetvédelemről, a természet szépségének megőrzéséről.

Metodikai eljárások a kreativitás fejlesztésére

Élményközpontú, tevékenységalapú tanulás:A gyermekek saját tapasztalataik, élményeik alapján alkothatnak, szabadon választhatnak anyagot, eszközt, technikát. Az óvodapedagógus támogató, inspiráló, facilitáló szerepet tölt be.
Projektmódszer:Egy adott téma (pl. „Ősz kincsei”, „A víz útja”, „Újrahasznosítás”) köré szervezett, több napon vagy héten átívelő, komplex tevékenységsor, amelyben a gyerekek aktívan részt vesznek az anyaggyűjtésben, tervezésben, alkotásban, kiállításban, értékelésben.
Csoportos és egyéni alkotás:Lehetőséget kell biztosítani mind az önálló, mind a közös munkára, hogy a gyermekek megtapasztalják az együttműködés örömét, a közös alkotás sikerét.
Reflexió, értékelés:Az elkészült művek bemutatása, közös megbeszélése, egymás munkájának elismerése, pozitív visszajelzés.

A vizuális tevékenységek tervezésének sarokpontjai

Kiindulópont a gyermekcsoport alapos ismerete:életkori sajátosságok, egyéni fejlettségi szint, érdeklődés, előzetes tapasztalatok.
Célkitűzés:Milyen képességeket, attitűdöket kívánunk fejleszteni (pl. kreativitás, környezettudatosság, együttműködés, finommotorika, esztétikai érzék).
Anyag- és eszközválasztás:Környezettudatos, biztonságos, változatos anyagok és eszközök biztosítása, amelyek megfelelnek a gyermekek fejlettségi szintjének.
Módszerek:Élményközpontú, felfedeztető, játékos, differenciált, gyermekközpontú megközelítés.
Szervezés:Idő, hely, eszközök előkészítése, a tevékenység lebonyolításának megtervezése, differenciálás lehetőségeinek biztosítása.
Értékelés:Az alkotás folyamata és eredménye egyaránt értékes, a hangsúly a gyermek önkifejezésén, fejlődésén, egyéni útján van.

Példák projekttervezésre

„Őszi termésekből készült képek” projekt: közös séta, anyaggyűjtés, beszélgetés az őszi változásokról, termésekből képek, figurák készítése, kiállítás szervezése.
„Újrahasznosítás hete”: hulladékgyűjtés, válogatás, újrahasznosított anyagokból játékok, díszek készítése, beszélgetés a környezetvédelemről, közös plakát készítése.

3.5 A differenciált képességfejlesztés, az esélyegyenlőség biztosítása, a tehetséggondozás lehetőségei a vizuális nevelésben.

Minden vizuális tevékenység kapcsán, így az adventi készülődés keretén belül is megvalósul a differenciálás, például, egy mézeskalács sütés az ünnepre hangolódás jegyében, melynek helyszíne a mi óvodánk esetében az ebédlő.

Három asztalnál tevékenykedhetnek a gyermekek, különböző technikákat alkalmazva. Akik szeretnék csak gyúrják a tésztát és ismerkednek az anyaggal tapintás útján, kedvükre fomázhatják a tésztát, kis darabokat gömbölyítenek, lapítanak. A másik asztalnál a tészta kiszaggatása történik különböző formákkal. A harmadik asztalnál feldíszitík az különböző alakú mézeskalácsokat, dióval, tökmaggal, napraforgómaggal és előre bekevert cukormázzal.

Mivel a tevékenységet hármféle részre osztottuk, így megvalósul a differenciálás is. Minden gyermek kedvére választhat folyamatot.

Anyag: mézeskalács tészta gyúrása, formákkal szaggatása, cukormázzal, dióval és napraforgómaggal díszitése.

Cél: éljék át az együttalkotás érzését közös díszités során. Fejlődjön a koncentrációjuk és az esztétikai érékük.

Feladat: tészta kiszaggatása, különböző formákkal, megfelelő eszközhasználattal, mézeskalács díszitésa különböző technikákkal.

Képesség fejlesztés:

Értelmi képességek fejlesztése: gondolkodás, figyelem, koncentráció, megfigyelés.

Motoros képességek fejlesztése: finommozgások, szem-kéz koordináció.

Érzékelés, észlelés fejlesztése: vizuális tapintás.

Érzelmi akarati képességek fejlesztése: türelem, kitartás.

Szociális képességek fejlesztése: együttműködés, társakhoz való viszony.

Eközben egy másik teremben (csoportszobában) karácsonyi díszeket készítünk. Pattogatott Kukorica, mazsola és vörösáfonya fűzés drótra. Természetesen minden helységben legalább két óvodapedagógus jelenlétében. Diók festése aranyszínnel ezt a legkisebbek is könnyedén megalósíthatják.

Fontos a jártasságok készségek kialakulása érdekében, azonos vagy eltérő szintű feladatok végzése más eszközök bevonásával. A több tevékenység lehetőséget kínál arra, hogy a gyermekek tehetsége ne kiválasztás útján történjen, hanem egy folyamat legyen, foglalkozás keretében. A fejlesztés szakaszai átjárhatóak, vissza lehet lépni, újra lehet kezdeni. Megmutatkozik ha egy gyermek az egyik tevékenységet jobban szereti, ott hosszasan elidőzik, többször megpróbálja és elkészíti az adott díszt.

4. Környezeti nevelés és módszertana

4.1 A természettudományos ismeretszerzés módszerei a környezeti nevelésben, a kognitív, valamint az érzelmi funkciók fejlődésében. A spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzés lehetőségei, az óvodapedagógus feladatai.

A természettudományos ismeretszerzés jelentősége

Az óvodai környezeti nevelés célja, hogy a gyermekek pozitív érzelmi viszonyt alakítsanak ki a természethez, megismerjék közvetlen környezetüket, észleljék az élő és élettelen világ összefüggéseit, valamint kialakuljon bennük a környezettudatos magatartás alapja. A természettudományos ismeretszerzés során fejlődik a gyermekek megfigyelőképessége, gondolkodása, problémamegoldó készsége, szókincse, érzelmi világa és együttműködési képessége.

Ismeretszerzés módszerei

Spontán tapasztalatszerzés:A gyermekek mindennapi tevékenységeik során, játék közben, sétákon, udvari tartózkodás során önállóan fedezik fel a környezetük jelenségeit, élőlényeit, anyagait. Az óvodapedagógus feladata, hogy észrevegye ezeket a spontán érdeklődéseket, kérdéseket, és támogassa, bátorítsa a gyermekek kíváncsiságát, önálló felfedezéseit.
Szervezett tapasztalatszerzés:Tudatosan tervezett, irányított tevékenységek, például megfigyelések, kísérletek, vizsgálódások, séták, kirándulások, projektek, amelyek során a gyermekek konkrét ismereteket szereznek a természeti jelenségekről, élőlényekről, anyagokról.
Élményszerző tevékenységek:Közvetlen tapasztalatszerzés a természetben (pl. növények ültetése, gondozása, állatok megfigyelése, évszakok változásának követése, időjárási jelenségek megfigyelése, termések gyűjtése).
Kísérletezés, vizsgálódás:Egyszerű, életkornak megfelelő kísérletek (pl. víz halmazállapot-változásai, magok csíráztatása, színkeverés, hangok megfigyelése), amelyek során a gyermekek aktívan részt vesznek a megismerési folyamatban, kérdéseket fogalmaznak meg, következtetéseket vonnak le.
Képeskönyvek, filmek, digitális eszközök:Közvetett tapasztalatszerzés, amikor a gyermekek nem tudnak közvetlenül találkozni a megfigyelés tárgyával, de képek, filmek, IKT-eszközök segítségével ismereteket szerezhetnek róla.

A kognitív és érzelmi funkciók fejlődése

Kognitív fejlődés:Az aktív tapasztalatszerzés során fejlődik a gyermekek megfigyelőképessége, emlékezete, gondolkodása, ok-okozati összefüggések felismerése, rendszerező képessége, problémamegoldó gondolkodása.
Érzelmi fejlődés:A közös élmények, a természet szépségeinek felfedezése, az élőlények gondozása, a sikeres felfedezések öröme pozitív érzelmeket vált ki, erősíti a természet iránti szeretetet, felelősségtudatot, empátiát, együttműködési készséget.

Az óvodapedagógus feladatai

Hiteles minta:Az óvodapedagógus magatartása, szemlélete, kommunikációja modellértékű a gyermekek számára. Fontos, hogy maga is érdeklődő, környezettudatos, nyitott legyen.
Motiválás, kíváncsiság felkeltése:Kérdésekkel, ötletekkel, közös élmények szervezésével ösztönözze a gyermekeket a felfedezésre, megfigyelésre.
Biztonságos, gazdag környezet biztosítása:Olyan környezetet kell teremteni, ahol a gyermekek szabadon mozoghatnak, tapasztalhatnak, kísérletezhetnek, kérdezhetnek.
Tevékenységek szervezése:Séták, kirándulások, kertészkedés, állatgondozás, kísérletek, projektek szervezése, amelyek során a gyermekek közvetlen tapasztalatokat szereznek.
Differenciálás:Figyelembe kell venni a gyermekek életkori sajátosságait, előzetes tapasztalatait, egyéni érdeklődését, fejlődési ütemét.
Reflexió, értékelés:A tapasztalatok, élmények közös megbeszélése, feldolgozása, a gyermekek gondolatainak, érzéseinek meghallgatása.

Példák spontán és szervezett tapasztalatszerzésre

Spontán:A gyermekek észreveszik, hogy esik az eső – beszélgetés az esőről, víz körforgásáról, közös esőmérés, pocsolyák vizsgálata.
Szervezett:Magok csíráztatása, növények ültetése az óvoda kertjében, állatok megfigyelése sétán, évszakok változásának követése, időjárási napló vezetése, kísérletek a vízzel, levegővel, fényjelenségekkel.

Összegzés

A természettudományos ismeretszerzés az óvodai környezeti nevelés egyik legfontosabb területe, amely élményeken, tapasztalatokon, közös tevékenységeken keresztül fejleszti a gyermekek értelmi, érzelmi és szociális képességeit, megalapozza a környezettudatos magatartást, a természet szeretetét és védelmét

4.2 A környezettudatos magatartás kialakításához, a környezet védelméhez és megóvásához, a fenntarthatósághoz kapcsolódó szokások kialakítása és az attitűdformálás lehetőségei és módszerei óvodás korban.

„Ezt a világot nem őseinktől örököltük, hanem utódainktól kaptuk kölcsön.”

Környezeti nevelés: célszerű, tervezett pedagógiai tevékenység, melynek célja a gyermek környezethez fűződő pozitív attitűdjének kialakítása, formálása.

Környezetvédelmi törvény

”… a természeti örökség és környezeti értékek a nemzeti vagyon részei, amelyeknek megőrzése és védelme, minőségének javítása alapfeltétel az élővilág, az ember egészsége, életminősége szempontjából; e nélkül nem tartható fenn az emberi tevékenység és természet közötti harmónia, elmulasztása veszélyezteti a jelen generációk egészségét, a jövő generációk létét és számos faj fennmaradását…”

A környezeti nevelés össztársadalmi folyamat, a közoktatás csak egy részterület, hangsúlyozandó az élethosszig tartó tanulás.

Johannessburg: 3. Környezetvédelmi konderencia: környezet+gazdaság+ társadalom

A fenntarthatóság pedagógiája kifejezés magában foglalja mindazokat a pedagógiai törekvéseket, amelyek célja olyan emberek nevelése, akik képesek fenntartható társadalmat kialakítani és működtetni. A fenntarthatóságra törekvés hosszú távú célja, hogy az emberiség rendelkezésére álló erőforrásokból biztosíthatóvá váljon az emberi társadalom hosszú távú működése.

A fenntarthatóság pedagógiája

feltételezi, hogy az egyén környezeti tudatformálása nem ér véget akkor, amikor az egyén kilép az intézményes nevelésből, helyette egy egész életen át tartó tanulási folyamatot jelent.
megelőzés elvű: jelenkori cselekedeteket → jövőbeli hatások és következmények felől vizsgálja

„A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”.

ÓNOAP:

Óvodai célja: A fenntartható fejlődés és a fenntartható fogyasztás érdekében szükséges ismeretek , magatartásminták, értékek és életviteli szokások alapjainak a lerakása, kiterjesztve az emberi együttélés,az ember-természet kapcsolatára, a testi-lelki egészségnevelésre, a társas készségek fejlesztésére.

A környezeti nevelés jellemzői:

Multi- és interdiszciplináris – megjelenik a természet- és társadalomtudományok mindegyikében. Egyes tudományok határterületeivel foglalkozik.
Rendszerszemléletre nevel – a környezeti, gazdasági és társadalmi jelenségek és problémák összefüggenek egymással.
Lokális és globális – az ember saját környezetében érzékelt problémák megjelennek a világban is, mint ahogy a saját tetteinknek is vannak kihatásai az EGÉSZRE.
Analitikus és holisztikus – a világot és a felmerülő kérdéseket egyrészt elemezve, részekre bontva, másrészt az egészet egységben kell vizsgálni.
Folyamatos és élethosszig tartó – fontos a felnőttek környezeti nevelése is.
Értelmi és érzelmi nevelés –az objektív tények ismerete mellett fontos az érzelmi reakció is (pl. a motiválásban).
Alternatív gondolkodás elsajátítása – az egyes problémák (környezeti) megoldására több alternatíva is létezik, de mindig a a legjobbat kell kiválasztani.
Aktuális és jövőbe tekintő
Létminőség választása és a megfelelő viselkedésformák kialakítása

A környezeti nevelés életszakaszai:

Születéstől óvodás korig: CSALÁD
Óvodás kortól szervezett formában is: Óvoda

Iskola

Óvoda, alsó tagozat: sok motiváció, játék, szemléltetés, gyakorlat

Felső tagozat: több ismeretanyag, aktív részvétel

Ifjúkor, felnőttkor: Pozitív attitűd kialakítása

Környezetbarát életmód kialakítása

Egészséges életvitel

Társadalmi felelősségvállalás, aktív részvétel

A környezeti nevelés célja és feladatai:

a természeti és társadalmi környezethez fűződő pozitív érzelmi viszony alakítása
a gyermek közvetlen környezetében lévő világ megismerése, megszerettetése.
az élő és élettelen környezeti tényezők leglényegesebb összefüggéseinek megláttatása, a helyi sajátosságok bemutatásával
olyan szokások, szokásrendszerek, viselkedési formák megalapozása, olyan képességek tudatos fejlesztése, amelyek szükségesek a természetes és az ember által épített, létrehozott, környezettel való harmonikus kapcsolat, a környezeti problémák iránti érzékenység, a helyes értékrendszer a környezettudatos életvitel kialakulásához

363/2012. (XII. 17.) Korm. Rendelete az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról

Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete segíti a gyermek környezettudatos magatartásának kialakulását. A gyermeki magatartás alakulása szempontjából modell értékű az óvodapedagógus és az óvoda más dolgozóinak kommunikációja, bánásmódja és viselkedése. /Megj.: HITELES MINTA!!! /

A feladatok megvalósítását elősegítő életkori jellemzők:

cselekedeteit mindig valamilyen érzelem kíséri

Óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások
Közös élményekre épülő közös tevékenységek

tevékeny, aktív, nyitott, kreatív
3. a körülötte lévő világot érzékszerveivel, tapasztalás útján ismeri meg
érzelmileg kötődik az őt nevelő felnőttekhez „modellkövető” hiteles minta!

A környezeti nevelés pszichológiai részfeladatai:

Érzelmi nyitás a környezet felé.

Cél: a pozitív érzelmi megnyilvánulás megteremtése. Fontos, hogy a negatív érzelmek hatására ne alakuljon ki félelem a gyermekben az állatok, növények iránt. (pl. csalán – szúr, süni – szúr, stb.)

Az ismeretek megalapozása, tudatosítása, értékek alapozása, védelme:

Minden egyes pozitív vagy negatív érzelemmel töltött tapasztalatszerzést egészítsen ki a mi-miért-hogyan történt magyarázata. Az óvodás is tökéletesen megérti az alapvető, konkrét összefüggéseket, ha azokat életkorának, fejlettségi szintjének megfelelő beszéddel adjuk tudtára. A kedvelt, szeretett növény- és állatfajok, a csoportszoba játékai ösztönösen felkeltik a védelem iránti igényt. Amit szeretünk, arra vigyázunk, ez már értékalapozás. Megismerem-megszeretem-védem.

Képességek és szokások kialakítása.

Óvodáskorban mindig előbb szoktatunk, és csak később tudatosítunk!

– Kognitív képesség: (intellektuális képességek rendszerét jelenti, észlelés, emlékezés, stb.) ezek a világ megismeréséhez segítik a gyereket hozzá

– Kommunikatív képesség: információk felvételét és átadását jelenti

– Pszichomotoros (cselekvéses) képességek: nagymozgás, finommotorika, stb.

Életvitel, életszemlélet, aktivitás kialakítása.

A gyermekek hihetetlenül aktívak, nekünk csak az a dolgunk, hogy ezt helyes mederbe tereljük. A gyerek mindenre rávehető, ha időt, alkalmat, eszközt és feladatot biztosítunk számára.

A környezeti nevelés részterületei:

Levegővédelem
Földvédelem
Vizek védelme Ismeretszerzés aktív módon,
Zajvédelem gyakorlati tevékenység során
Tájvédelem
Élővilág védelme

A környezeti nevelés színterei:

Hagyományos csoportfoglalkozások
Hagyományostól eltérő foglalkozások: témanap, témahét, jeles napok, kiállítások, vetélkedők, stb.
Óvodán kívüli foglalkozások: természetjárások; kirándulások; erdei óvoda, múzeum- és zoopedagógia, oktatóközpontok, stb.

A környezeti nevelés négy fő területe:

A külső természeti környezethez való viszony alakítása – természeti nevelés; az élet tisztelete; természeti viszonyok, kölcsönhatások felismerése; az ember-természet, a természet-társadalom kapcsolata
A külső, ember alkotta ( épített) környezet alakítása – emberi és tárgyi kapcsolatok; emberek munkájának szépsége
A belső (természeti) környezet alakítása – testünk, egészségünk; életviteli szokások megalapozása és gyakorlása
A belső személyes környezet világ alakítása – önértékelésünk, énképünk és a konfliktusaink okozta feszültségek

A természet szeretetére, környezetvédelemre nevelés:

A gyermekek élővilághoz való kötődését, természetes vonzódását ápolnunk kell, az érdeklődés és kíváncsiság fenntartásával.

A felnőtt cselekedeteivel, gondolataival, magatartásával példát kell, hogy mutasson a fiatalabb generációnak.

Tapasztaltatni kell a gyerekkel, milyen csodálatos a természet. Milyen csodás élőlények a hangyák, micsoda úthálózatot és várat képesek építeni. Micsoda erejük van kicsi testükhöz képest. Egy gilisztafarmmal tökéletesen lehet szemléltetni, milyen fontos szerepük van a természet körforgásában. A legfontosabb tehát, hogy a gyermek megtanulja szeretni, tisztelni és óvni a természetet.

A környezettel való ismerkedés közben alakulnak szociális képességei, nyelvi kifejezőképessége, esztétikai érzéke. Megtanulja meglátni és értékelni a szépet, a környezetvédelem, a környezet-higiéné szerepét.

Fontos, hogy egy-egy témát, eseményt a lehető legtöbb érzékszerv bevonásával mutassuk meg a gyereknek. Ez a holisztikus megismerés fő ismérve is. A dolgukat a maga teljességében tapasztaltassunk meg a teljes „csodát”. Mert a gyermek akár az apró pongyolapitypangban is a szép, kis sárga, tejes, ragadós virágot látja, és nem azt, amit a felnőttek többsége, egy teljesen hétköznapi, jelentéktelen „gazt”.

A környezetvédelmi világnap minden év június 5-én van. Talán a legfontosabb feladat erre a szép napra, a kis fák ültetése. Ez nem csak pillanatnyi, pár napig tartó élmény, hanem végigkísérheti az egész elkövetkezendő évünk munkáját!

Találkozhassanak a természetvédelemmel, ismerhessék meg a természetvédelmi törekvéseket, azok fontosságát. A szelektív hulladékgyűjtés fontosságát, az újrahasznosítható anyagok jelentőségét. Az illegális szemétlerakók ártalmasságát. Nem csak esztétikailag, hanem a természet szempontjából való kártékonyságukat.

A természet körforgását, annak megzavarásával járó következményeket.

Konkrét példák a környezeti nevelés megvalósítására:

A gyermekek az óvoda megismerése, elfogadása és megszerettetése után megismerkednek a közvetlen majd tágabb környezetükkel.
A 3-4-5 évesek először a közvetlen környezetükkel ismerkednek, majd az egyre táguló világban a séták alkalmával megfigyeljük az évszakok szépségeit, színeit, jelenségeit, a növényeket, az időjárás változásait, s annak hatását öltözködésünkre.
Terméseket, kavicsokat, tollakat, csigaházakat stb. gyűjtögetünk, s ezeket játékukban is felhasználhatják.
Az évszakokra jellemző képekből, melyeket szintén közösen gyűjtöttünk össze, albumot készítünk.
Családi képek nézegetése közben mesélnünk élményeinkről, jóízű beszélgetések alapján ismerkedünk egymás családjával, a családi munkamegosztással.
Ismerkedünk lakóhelyünk nevezetességeivel, épületeivel, boltjaival, részt veszünk az intézmények által szervezett programokon.
Az élményszerző séták során gyakoroljuk a helyes gyalogos közlekedést, elsajátítják az alapvető közlekedési szabályokat.
Felismertetjük a személy- és teherszállító járműveket, személyes kapcsolatokat kiépítve törekedünk arra, hogy közelről is megnézhessék, kipróbálhassák a gyerekek ezeket (pl. lovaskocsi, teherautó, busz, vonat, stb.)
Természetes környezetben figyeljük meg a háziállatokat, mindig nyitott szemmel járunk, s bogarakat, csigákat, madarakat az udvarunkon is találhatunk.
Beszélgetünk a környezetünkben található, látható formai, nagyságbeli, mennyiségi jellemzőkről.
A megfigyelések körét mindig folyamatosan bővítjük.
Az 5-6-7 évesek a szűkebb környezetükön kívül a tágabb környezetükkel is megismerkednek, egyre nagyobb túrákra, kirándulásokra vihetők el, ahol megfigyelik az évszakok szépségeit, színeit és árnyalatait, az erdő szépségét, a környezet esetleges szennyeződését.
Megtapasztaljuk az időjárás változásainak hatását az öltözködésre, az állatok, madarak, a növények és a fák életére.
Folyamatosan gyűjtjük a természet kincseit az élősarokba (levelek, termések, gyümölcsök).
Évszaktablókat készítünk közösen.
Ágakat hajtatunk, növényeket csíráztatunk, így figyeljük meg a fejlődéshez szükséges feltételeket.
Arra törekszünk, hogy minden jelenséget, állatot, növényt természetes környezetében figyelhessünk meg, séták, kirándulások során.
A séták, kirándulások során összehasonlításokat végezhetnek, közvetlen tapasztalatokat, ismereteket szerezhetnek a gyerekek.
Megismertetjük őket a felnőttek munkájával, ellátogatunk néhány olyan munkahelyre, ahol szüleik dolgoznak.
Bővítjük közlekedéssel kapcsolatos ismereteiket, hogy sok információjuk legyen a szárazföldi, vízi és légi közlekedésről.
Lehetőséget teremtünk arra, hogy a kerti munkát is gyakorolhassák a veteményeskertünkben, segíthessenek a növények ültetésében, gondozásában, betakarításában.
A mikrocsoportos tapasztalatszerzések lehetővé teszik, hogy sokat beszélgessünk a környezetünkben látható, felfedezhető formák nagyságbeli, mennyiségibeli jellemzőiről. A mikrocsoportos tapasztalatszerzés sok lehetőséget ad a gyermek – óvónő személyes beszélgetéseire, minden gyermekre oda tud figyelni, minden kérdésre tud válaszolni az óvónő. Ez nagyban hozzájárul a szókincs gazdagodásához, a nyelvi kifejezőkészség fejlődéséhez.
A valós élethelyzetek természetes módon teszik lehetővé, hogy a gyerekek alkalmazhassák a helyes köszönést, bemutatkozást, megszólítást, véleménynyilvánítást, a szándékok kifejezését, mint a kérés, tudakozódás, üzenetközvetítés.
Sok lehetőséget biztosítunk arra, hogy a gyerekek értelmesen, összefüggően kifejezhessék gondolataikat, elmondhassák élményeiket, érzelmeiket, észrevételeiket.

4.3 Az élettelen természet témakörének bemutatási lehetőségei az óvodai nevelésben: időjárás, évszakok, természeti jelenségek, az anyagok érzékelhető tulajdonságainak megfigyelése.

A természeti környezet egyik része az élettelen természet. Ide tartoznak:

időjárás: – napsugárzás erőssége

– hőmérséklet

– csapadék fajták

– szél

évszakok: – időjárás

– az ember öltözködése

– növényvilág

– állatvilág

– kertimunkák

– évszakok veszélyei

– évszakok ünnepei

természeti jelenségek megfigyelése: pl.: -vízkörforgása

– lombhullás

– halmazállapot változások

– villámlás, mennydörgés

az anyag érzékelhető tulajdonságai (víz, levegő, talaj)

A környezeti nevelés során a gyermekeknek alakulnak ismereteik a természeti környezet élettelen alkotórészeiről is. Megfigyelik az időjárási jelenségeket, az évszakok változásait, a növények, az állatok és az emberek életét. Vizsgálódnak, tapasztalatokat és élményeket gyűjtenek a vízről, a talajról, a levegőről, a fényről és a hőről.

Az élettelen természet bemutatásának lehetőségei igen sokoldalú tapasztalatszerzéssel valósítható meg:

-Mesén és játékon keresztül, figyelembe véve a gyermekek életkori sajátosságait. Ezek lehetnek szerep-, szabály játékok, barkácsolás természetes anyagokból.

-Séták, kirándulások során közvetlen megfigyeléseket, tapasztalatszerzéseket végezhetnek, mint ahogyan az évszakok időjárását (csapadék, hőmérséklet stb.) megtapasztalhatják, amivel aztán összefüggéseket is kereshetnek például az öltözködés területén. (Melyik évszakhoz milyen ruhadarabok tartoznak stb.). Természeti jelenségeket figyelhetünk meg, mint lombhullás stb.

-Zöld és hagyományos ünnepek alkalmával: ilyen a Víz Világ Napja, a Föld Napja stb. melyekhez a vízzel, földdel kapcsolatos megfigyeléseket, természettudományos vizsgálatokat, kísérleteket végezhetnek, például halmazállapot-változás, vízkörforgása, talajvizsgálatok, az anyagok érzékelhető tulajdonságai terén.

-Munkajellegű tevékenység által például az óvoda kertjében való tevékenykedés során nem csak az élő, de az élettelen természet egy-egy jelenségével is találkozhatnak, például egy növény fejlődéséhez elengedhetetlen tényezők megfigyelése (fény, víz, hőmérséklet stb.).

Közvetlen tapasztalatokat szerezhet a gyermek érzékelésen, észlelésen, tevékenységen, cselekvésen keresztül, ilyen például a séta, kirándulás. Legjobb, ha a gyermek a természetes környezetben ismerkedik meg a tényekkel, ott figyeli meg.

Közvetett tapasztalatokat szerezhet a gyermek akkor, amikor a tárgy vagy jelenség nincs maga jelen csak a képzeletben, emlékben. Ha nem áll rendelkezésünkre a megfigyelés tárgya akkor képekkel, diával, mozgófilmmel mutatjuk be azt, vagy bevisszük a csoportszobába, ha az éppen megoldható pl.: virág, madártoll, földminta stb. Egyes játékos módszer, kísérlet bemutatásával szintén jól szemléltethetőek az egyes jelenségek mint például a halmazállapot változás, a víz körforgása, a szivárvány létrehozása egyszerű eszközökkel (tükör, vízzel megtöltött edény, fény) , az elektromosság megfigyelése lufi és műanyagflakon segítségével, a vulkánok működésének modellezése otthon is megtalálható alapanyagokból stb. A lehetőségek tárháza igen színes skálán mozog.

A 3-7 éves gyermek főként közvetlen tapasztalással ismerkedik meg a természeti és a társadalmi környezettel egyaránt. Akár pozitív, akár negatív érzelem kíséri ezt, mindenképpen élményként funkcionál, melynek hatására mélyebb, tartósabb, maradandóbb és könnyebb felidézni.

4.4 Az élő természet témakörének bemutatási lehetőségei az óvodai nevelésben: növények, állatok, ember és hatása környezetére.

Az elő természet témakörének bemutatási lehetőségei az óvodai nevelésben: növények, állatok, ember és hatása környezetére.

Az elő természet elemei:

a, növények:

élőhelyük
tulajdonságaik
hasznuk, jelentőségük
mikor terem

b, állatok:

élőhely
testfelépítés
hogyan mozog
milyen a hangja
táplálkozásuk
haszna, jelentősége
kapcsolata az emberhez
az állat családtagjai (apaállat, anyaállat, kicsinyeik)

Az ember:

külső tulajdonságaik megfigyelése önmagukon, egymáson
belső tulajdonságainak megfigyelése (főleg pozitív)
növekedés, fejlődés
életműködések (csak ami kívülről is érezhető pl.: szív dobbanása, mellkas emelkedése légzéskor)
érzékszervek és funkciójuk
érszékszervek védelme
egészség, betegség tartalma
egészséges élet védelmére tett tevékenységek tudatosítása

A környezeti nevelés színterei:

hagyományos csoportfoglalkozások
hagyományostól eltérő foglalkozások (témanap, témahét, jeles napok, kiállítások, vetélkedők, stb.)
óvodán kívüli foglalkozások (természetjárások, kirándulások, erdei óvoda, múzeum- és zoopedagógia, oktatóközpontok)

Óvodai vizsgálódási lehetőségek:

gilisztafarm készítése
gyűjtemények – készíthetők az élő természet alkotórészeiből: tollakból (az udvaron lévő madáretető madarainak felismerésében, megismerésében, tapasztalatok felidézésében segít); termények, termések és magvak gyűjtése ősszel,
gyógynövények folyamatosan összegyűjtve az egész nevelési évben jól felhasználhatók;
falevelek (színeik és formájuk alapján nagyon sokrétűen alkalmazhatók)
ágak hajtatása
növények csíráztatása
arra törekszünk, hogy minden jelenséget, állatot, növényt természetes környezetében figyelhessünk meg, séták, kirándulások során (A séták, kirándulások során összehasonlításokat végezhetnek, közvetlen tapasztalatokat, ismereteket szerezhetnek a gyerekek.)
lehetőség arra a kerti munkát is gyakorlására (a veteményeskertünkben, segíthessenek a növények ültetésében, gondozásában, betakarításában)

4.5 A társadalom témakörének bemutatási lehetőségei az óvodai nevelésben: család, óvoda, szülőföld, hazai tájak, közlekedés.

A társadalom témakörének bemutatási lehetőségei az óvodai nevelésben: család, óvoda, szülőföld, hazai tájak, közlekedés.

Kiscsoportban:

– társadalmi környezet terén:

 ismerjék nevüket, jelüket, társaik nevét, az óvónők és a dajka nevét

 biztosan igazodjanak el az óvodában

 család = apa, anya, gyerek…..

 a tanult szabályok szerint közlekedjenek, nevezzék meg a leggyakrabban használt közlekedési eszközöket, testsémák ismerete, önálló öltözködés.

 színek, formák ismerete (őszi levél, téli táj…)

– természeti környezet terén:

 Virág, gyümölcs, állat megnevezése, gondozási munkacsoportosításuk

 Hideg-öltözködés kapcsolata, házkörüli állatok felismerés,

Középső csoportban:

– Társadalmi környezet terén:

 Ismerjék szüleik nevét, lakcímüket, óvoda környékén biztosan mozogjanak

 Közlekedési szabályok (buszon…)

– Testsémák és funkcióik és gondozása,

– Természeti környezet terén:

 Növények (gyümölcsök, zöldségek között eltérés), ismerjék meg az ültetés, locsolás fontosságát, figyeljék meg a növények növekedését.

 Állatok, évszakok jellegzetességei, házkörüli, vadállatok állatok felismerése.

Nagycsoport:

– társadalmi környezet terén:

 Szülők foglalkozása, lakókörnyezet fontosabb intézményeinek ismerete, mint posta, iskola, rendőrség funkciói.

 Sötét-világos színek ismerete

 Képen hiányzó részlet felismerése, közlekedési eszközök csoportosítása.

 Test ismerete funkció alapján

– természeti környezet terén:

 Évszakok jellegzetességei, növény fogalma, időjárás, növényápolás, állatok csoportosítása

5. Testnevelés módszertana

5.1 Az előkészítő gyakorlatok jelentősége, felosztása, csoportosítása és helye a kisgyermekek mozgásos tevékenységeiben; a levezető gyakorlatok szerepe az óvodai testnevelésben.

A fizikai képességeket általánosan, sokoldalúan és speciálisan fejlesztő gyakorlatok, valamint az ember természetes mozgásait magába foglaló hely és helyzetváltoztatások összessége.

Felhasználásuk célja, hogy e gyakorlatok segítsék elő a gyermekek egészséges testi fejlődését, fokozzák edzettségüket, teherbírásukat, alapvető és speciális képességeiket.

Felosztásuk:

Természetes (alapvető, fundamentális) gyakorlatok, mozgásformák:

Ezek a mozgások a létfontosságú mozgáskészségek fejlődését, valamint a változó körülményekhez való alkalmazkodást segítik elő. Előfeltételét, alapját képezik a magasabbfokú mozgásoknak.

Felosztásuk: járások; futások; ugrások; dobások; emelések; hordások; kúszások; mászások; függeszkedések; egyensúly- gyakorlatok; küzdőgyakorlatok /húzások, tolások/.

Általánosan és sokoldalúan előkészítő gyakorlatok:

Határozott alapformájú gyakorlatok, testrészek egyszerű mozdulatainak variálása, kombinálása.

Feladatuk: a különböző fizikai tulajdonságok és velük kapcsolatos pszichikai tulajdonságok fejlesztése a testnevelés szolgálatába.

Felosztásuk:

szabadgyakorlatok;
páros, társas, csoportos gyakorlatok;
kéziszer gyakorlatok: babzsák, tornabot, ugrókötél, labda stb.;
szergyakorlatok: pad-, bordásfalgyakorlatok.

Speciálisan előkészítő gyakorlatok:

Feladatuk: A sportágak gyakorlásához szükséges előfeltételek és speciális képességek fejlesztése, tekintettel a sportágak eredményes művelésére, de egyoldalú hatásának ellensúlyozására is.

Célgyakorlatok:

A mozgásvégrehajtás feltételeként szereplő fizikai képességek (kondicionális képességek, koordinációs képességek, ízületi mozgékonyság) fejlesztésére irányuló gyakorlatok.

Rávezető eljárások:

Valamilyen sportági technika (készség) kialakítását segítik elő, az elsajátítás gyorsítása, az első sikeres végrehajtás minél előbbi kialakulása érdekében:

utánzás;
hasonlat;
játékos cselekvéstanulás, feladatmegoldás;
segítségadás;
rávezető gyakorlatok;
kényszerítő helyzetek.

Előkészítő gyakorlatok fogalma, felosztása:

― természetes (alapvető, fundamentális) gyakorlatok, mozgásformák;

― általánosan és sokoldalúan előkészítő gyakorlatok;

― speciálisan előkészítő gyakorlatok:

célgyakorlatok
rávezető eljárások:
- utánzás
- hasonlat
- játékos cselekvéstanulás, feladatmegoldás
- segítségadás
- rávezetőgyakorlat
- kényszerítőhelyzet.

A fizikai képességeket általánosan, sokoldalúan és speciálisan fejlesztő gyakorlatok, valamint az ember természetes mozgásait magába foglaló hely és helyzetváltoztatások összessége.

Felhasználásuk célja, hogy e gyakorlatok segítsék elő a gyermekek egészséges testi fejlődését, fokozzák edzettségüket, teherbírásukat, alapvető és speciális képességeiket.

Felosztásuk:

Természetes (alapvető, fundamentális) gyakorlatok, mozgásformák:

Felosztásuk: járások; futások; ugrások; dobások; emelések; hordások; kúszások; mászások; függeszkedések; egyensúly- gyakorlatok; küzdőgyakorlatok /húzások, tolások/.

Jelentősége:

nevelési, oktatási célt szolgálnak=> figyelem, rendszer
megfelel a gyerekek életkori sajátosságainak
általa biztosítható a gyermek arányos fejlődése
fejleszti a gyermek légzéskeringését
izomerőt fejleszt
izomnyújtást biztosít
testtartásjavító hatása van
idegizom- koordinációt javít
együttes élményt ad
fejleszti a ritmusérzéket
esztétikai nevelést is nyújt
megismerteti a gyermekekkel a szaknyelvet
segít a jártasságok, készségek kialakulásában.

Felosztása:

Szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok:

szabad gyakorlatok: kiscsoport- szétszórt alakzat; középső csoport- arckör, oldalkör, kettős kör; nagycsoport- több soros oszlop, több soros vonal.
kéziszer gyakorlatok: babzsák, bot, labda, karika, szalag, kötél, kendő, zászló, lufi, plüss figura
társas gyakorlatok: közösen, egymást segítve hajtják végre a gyakorlatot, fejlesztik a figyelmet, a párok kb. azonos súlyúak és magasságúak, a bemutattatás nagyon fontos
padgyakorlatok

Természetes gyakorlatok:

természetes járás: egész testet foglalkoztatja, fejlesztő az alsó végtagok izmaira, kedvező a vérkeringésre, légzésre
különböző járásmódok: lábizmok, ügyesség, egyensúlyérzékelés fejlesztésére alkalmas, magyarázattal kísért bemutatás

Csoportosítása:

mozgásban résztvevő testrészek alapján:
egyszerű: egy végtag, egy izomcsoport dolgozik, fejleszti az izomerőt, izmokat nyújt
összetett: több izomcsoport, több végtag dolgozik egymás után pl: 4 ütemű fekvőtámasz
izmokra kifejtett hatása alapján:
erősítő: lassú tempójú gyakorlatok
nyújtó: élénk tempójú, erősítés utáni gyakorlatok
ernyesztő, lazító: kar láb le rázása

Az arányokra kell figyelni a tervezésnél, ugyanannyi nyújtó és erősítő gyakorlat legyen a tervezetben.

Az előkészítő és levezető gyakorlatoknak helye van a kisgyermek mindennapjaiban: tervezhető a mindennapos testnevelésbe, a nagy testnevelésbe, illetve megelőzés céljából testtartás javító tornákba is.

5.2 Az óvodai testnevelésben előforduló fő gyakorlatok tervezésének és vezetésének módszertani szempontjai (új ismeretanyag átadásakor)

Módszertani elvek:

Az oktatás módszerei:

Olyan eljárások, amelyeknek alkalmazásával elősegíthetjük az oktatás anyagával kapcsolatos ismeretek megértését, elsajátítását, készségek kialakítását, ill. önálló alkalmazni tudását, testi képességek fejlesztését.

A módszereket az óvónő választja meg.

Az eredményes módszer megválasztásában szerepet játszik az óvónő képzettsége, tapasztaltsága, egyénisége, az adott körülmények.

A módszereket meghatározó tényezők:

Testnevelés célja
Az oktatás tartalma
Az oktatási folyamat adott mozzanatában sorra kerülő didaktikai feladat
Gyermekek életkora, fejlettsége, képességei, a csoport összetétele
A tárgy sajátosságai

Az óvodai testnevelés oktatásának módszerei:

Ezek a módszerek szorosan összefüggnek egymással!

Két csoportra osztható:

Ismeretközlés módszerei: A gyakorlat végrehajtásának keretében alkalmazott módszerek:

Magyarázat Gyakorlás

Beszélgetés Ellenőrzés

Bemutatás Értékelés

Magyarázat:

A mozgásoktatás egyik nélkülözhetetlen és szóbeli közléssel történő módszere.

Új, de ismert anyag gyakoroltatása előtt és gyakorlás közben alkalmazhatunk.

Eredményes, ha:

Rövid, lényegre törő
Érthető, világos
Fontossági sorrendben ismerteti a gyakorlat részét
Ösztönzést, indítékot ad a gyakorlat végrehajtására
Felszólít a végrehajtásra

Beszélgetés:

Az ismertek szóban közlésének másik változata. Gyerekek is részt vesznek benne.

Még kevésbé ismerik a gyermekek a testnevelés mozgásanyagát, ezért az új anyag feldolgozásához nem alkalmazzuk.

Bemutatás:

A gyakorlat szemléltetése nélkülözhetetlen.

Az óvónő vagy a gyermek végezheti.

Konkrétan, helyesen kell feltüntetni a gyakorlatot.

Jó bemutatás:

Mintaszerű
Emelje ki a legfontosabb gyakorlat elemeket
Gondolkodásra, a tények és általánosítások megismerésére, tapasztalatszerzésére adjon lehetőséget
Biztosítson elegendő időt a megfigyelésre

Mindenki által jól szemlélhető legyen.

Gyakorlás:

Jártasságok, készségek kialakításának nélkülözhetetlen módszere.

Első az elméleti tudás a gyakorlattal kapcsolatban.

Nem lehetséges előzetes ismeretközlés nélkül.

Az óvónő vezeti, irányítja. A gyermek végzi. Ezért inkább gyakoroltatásnak nevezik.

Az óvónőnek ismernie kell a gyakorlás várható oktatási, nevelési eredményét, szervezetre kifejtett hatását, a gyermekek lelki tulajdonságait.

Tudnia kell, hogy milyen a gyermekek teherbírása.

Tervszerűség a célszerű.

A gyakorlat vezetés formái: utánzó, játékos, utasítással történő.

Ellenőrzés:

A gyakorlat helyes végrehajtásához szükség van az ellenőrzésre.

Az ellenőrzéshez szorosan kapcsolódik a megfigyelés, és a hibajavítás.

A megfigyelés eredményességéhez hozzátartozik az óvónő jó helyzetfelismerő- és megfigyelőkészsége.

A hibák azonnali kijavítása szükséges, különben helytelenül alakulnak ki a reflexkapcsolatok.

A mozgáshibák osztályozása:

Testi épséget veszélyeztető hibák
A gyakorlat végrehajtásában jelentkező hibák

Értékelés:

Akkor jó, ha ösztönző, fokozza a gyermekek igyekezetét, az ismeretek elsajátítását eredményesebbé teszi.

Értékelésük indokolt legyen. Dicséret szóban történjen. Jutalmazás pedig a gyakorlat elvégeztetése a csoport előtt azzal gyermekkel, aki nagyon jól csinálta az adott gyakorlatot.

Lehet a foglalkozás közben, vagy a végén alkalmazni.

Érdemes a legtanulságosabb részek kiemelése az óra végén.

Az értékelés lehet egyéni vagy csoportos.

Foglalkoztatási formák:

Az a szervezési forma, ahogy az óvónő a gyermeket a foglalkozásba bevonja.

Két foglalkoztatási formát különböztetünk meg:

csoportfoglalkoztatási forma:

együttes
csoportonkénti
egyenkénti

csapatfoglalkoztatási forma

Megválasztásnál figyelembe kell venni:

didaktikai feladatot
gyakorlatok tulajdonságait
gyermekek fejlettségét, tudásuk fokát
gyermekek létszámát
eszközök és szerek számát
gyakorlóhely nagyságát, alakját

A gyakorlat sikeres végrehajtását elősegítő, rávezető eljárások:

Vannak olyan gyakorlatok, amiket az óvónő nem tud a gyerekekkel megértetni, bármennyire is igyekszik, ezért van szükség a rávezető és előkészítő gyakorlatokra
Célgyakorlatok
A testi képességek, egyensúlyérzékelés, stb. fejlesztésével segítik elő a fő gyakorlatok eredményes végrehajtásának elsajátítását
Az előkészítő gyakorlatoknak a mindenoldalú fejlesztést kell szolgálniuk

(ha a fő gyakorlat ugrás, akkor gondosan meg kell választani a láb izmait erősítő gyakorlatot)

Rávezető gyakorlatok
A fő gyakorlatok leglényegesebb részét rögzítik, ezek a részek külön gyakorlatot alkotva jelentik a rávezető gyakorlatot
Ha a főgyakorlat sérüléssel is járhat, jobb, ha a vezető műveletet külön is gyakoroltatjuk (pl.: hajítás előtt megfelelő karmunka)
Legfontosabb mozdulatok kiemelése a főgyakorlatból
Helyes mozgást kiváltó helyzetek és feladatok
A meghatározó rész helyes végrehajtását megfelelő tárgy segítségével „kikényszerítjük” a gyermek részéről, ezért is nevezzük kényszerítő helyzetnek.
Abban egyezik meg a rávezető gyakorlattal, hogy mindkettő az egész gyakorlatot meghatározó rész helyes végrehajtását kívánja elsajátíttatni.
Abban különbözik, hogy a részművelet megtanulását a helyes mozgást kiváltó eljárás tárgy segítségével éri el, ami a gyakorlat keretében vagy előtte is megtörténhet.

Segítségadás
A gyakorlat végzése közben tevőlegesen vagy valamilyen eszköz alkalmazásával történő beavatkozás, mely elősegíti a gyakorlat helyes végrehajtását.
A hibajavítás sajátos formája
Növeli a gyermekek önbizalmát, bátorságát

Tevőleges segítségadás:

A gyakorlat végrehajtását az óvónő a gyermekkel kapcsolatba kerülve segíti elő
Megnyilvánulhat a gyermek testrészének kívánt mozgatásában (pl.: gurulóátfordulásnál a fej előrehajtása), vagy a testrész megfogásában (pl.: magasugrásnál a gyerek kezének megfogása).
Az óvónő mindig legyen „kész” a segítségadásra
Ismerni kell a megfelelő segítségadást és a gyermek tudásfokát
Az óvónő úgy helyezkedjen el, hogy ne zavarja a gyereket a mozgásban, ne takarja el őt a többiek elől
Jelzéssel is nyújthatunk segítségével (pl.: taps), mellyel rögzíthetjük a ritmust, vagy a mozdulat idejét
Tárgyak megfelelő elhelyezésével is nyújthatunk segítséget, pl. járás, futás irányváltoztatással

5.3 Készségfejlesztő sorok tervezésének és vezetésének módszertani vonatkozásai

Tervezés:

mit fejleszt?
cél!
életkor, életkori sajátosságok
előzetes tudás szorosan kapcsolódik
terem (nagysága, alakja)
eszközök
csoportlétszám
izomcsoport (mit fejleszt?)
két egymás melletti pálya ne azonos izomcsoportot fejlesszen
holtidő csökkenése
több gyakorlási hely
több helyről indul
2x arra, 2x erre
előre kirakott eszközök
differenciálás
pad emelve, másik pad nem
akár választhat is
először 2-3 kör
utolsó körnél válasszon feladatot, eszközt
kör gyakorló kör
feladat 7±2
bemutatás!
tervezés, kreativitás, módszertani tudás!

Vezetés:

egyensúlyozó járás nem lehet talajtorna után!
a pedagógus a legnehezebb feladatnál álljon, hogy mindenkire rálásson
megosztott figyelem
eszközök kikészítése
nagycsoportos bevonható a szervezésbe
mikor indul a következő? (szalag, bója, jelzés stb.)
csoportok kialakítása/elmondani
balesetveszélyre felhívni a figyelmet
tiszta, életkornak megfelelő utasítások

A készségfejlesztő sorok vagy a köztudatban használt – „akadálypályák” a testnevelés foglalkozások fő részét képezik, a már korábban megismert fő részek elemeire épülve.

A készségfejlesztő sorok tervezésénél az első legfontosabb kérdés, hogy milyen készségeket szeretnénk fejleszteni, pontosabban mi a célunk. A célok közt számos szerepelhet. A motoros képességek (kondicionális /=fizikai képesség=erő, gyorsaság, állóképesség / vagy koordinációs / kinesztézis-izomérzékelés, egyensúly, ritmus, gyorsasági koordináció, térbeli tájékozódás, reagáló képesség) közül bármelyik lehet cél, ezen belül is számos lehetőségünk van választani (szem-kéz koordináció, egyensúly, nagymozgás, bőr-és izomérzékelés stb.) igazodva az óvoda nevelési programjához és a helyi sajátosságokhoz.

Tovább fontos szempont a tervezésénél, hogy milyen korosztállyal dolgozunk, milyen a csoport összetétele, mekkora a csoport létszáma, milyen életkori sajátosságokkal és előzetes ismeretekkel rendelkeznek a gyermekek.

Nagyon fontos szempont hogy a sorokba csak olyan alapfeladatok szerepelhetnek akár „feldíszítve”, amelyekről a kisgyermekek már előzetes ismeretekkel rendelkeznek a fő részek elemeiként. Így a kiscsoportban pl. tipikusan a természetes támaszgyakorlatok (kúszás, csúszás, mászás és egyensúlyozó járásgyakorlatok) tervezése van túlsúlyban. A nagycsoportosoknál sok esetben, a későbbi iskolai követelmények figyelembe vételével – a szem-kéz koordináció fejlesztése kerül előtérbe.

A foglalkozás helye szintén egy átgondolandó szempont. Az udvaron fellehető mozgásos játékok és játszótéri elemek beépítése igen jól hasznosíthatók az állóképesség, térérzékelés, egyensúlyérzékelés fejlesztő sorainál. A foglalkozás megtervezéséhez szorosan hozzátartozik, maga a gyakorlóhely mérete és alakja. A rajz felülnézeti. A pedagógus „az egyik sarokban állva” átlátja a termet, lehet átlósan is indítani. Kiscsoportban egyesével indítsuk őket és libasorban, a körfolyamatot jobban lehet irányítani. 16 főre a legjobb tervezni.

A foglalkoztatási formák változatos alkalmazásával, nagyobb szabadsággal és kevesebb holt idővel tervezhetik a pedagógusok a foglalkozásaikat. A csapatfoglalkoztatási forma (3-4 csapat) érettebb középsős és nagycsoportosok számára kedvező, akik az egyes állomásokon önállóan is ügyesen tudnak dolgozni egy rövid és pontos, bemutatással egybekötött magyarázatot követően. A csoportos foglalkoztatási forma itt minden gyermek ugyanazt a gyakorlatot végzi egyidőben vagy időeltolódással. Igen kedvező, ha figyelünk arra, hogy minél kevesebb holt idővel tervezünk. A holt időt a feladatsoroknál a következő technikákkal csökkenthetjük:

a kéziszerek és torna eszközök kikészítése szervezetten minimális holtidővel, megfelelő darabszámban
a gyakorlóhelyekhez – mindenképpen több csapatban kell dolgozni, minimum két helyről (legtöbbször átlósan) indítva a feladatokat
több gyakorlóhelyet tervezzünk; de túl sok se legyen, mert akkor nem tudják a kisgyermekek megjegyezni az egymás után következő feladatokat
a gyermekek megfelelő időközönként induljanak egymás után a pályákon (pl. amikor az előtte haladó gyerek a tornapad egyharmadánál van, akkor induljon a következő)
lehet olyan feladatokat is tervezni, amit két kör végrehajtása után ellenkező irányba is végrehajthatnak a gyerekek, anélkül, hogy bármin változtatnánk, de akár úgy is, hogy a harmadik-negyedik körnél egy zsámolyba kikészített kéziszerrel vagy egyéb játékkal végzik el ugyanazokat a feladatokat

A rendelkezésre álló eszközeink (tornaeszközök, kéziszerek és egyéb játékok) száma szintén egy fontos szempont a tervezésnél és vezetésnél.

ha szem-kéz (szem-láb) koordinációt fejlesztünk, akkor annyi eszköz legyen, ahány gyerek dolgozik X a teljesítendő körök száma
ha csak egyetlen tornaeszközünk van, akkor is tervezhetünk vele feladatokat, csak csapat foglalkoztatási formában (egyik csapat gyerekei a trambulinon szökdelnek egymás után, másik csapat gyerekei a bobocart használják egymás után, míg a harmadik csapat gyermekei egy gördeszkát)

A gyakorlatok izmokra kifejtett hatásaival is tisztában kell lenni, mert az adott célt alapos gimnasztikai ismeretek függvényében kell összeállítani. Különböző izomcsoportokat erősítsünk vele (pl. négy feladatból álló pálya esetén lehet minden állomáson más-más izomcsoporttal dolgozni, de lehet úgy is, hogy két-két szembenálló feladatnál erősítsünk hasonló nagy izmokat).

Még egy fontos módszertani szempont a készségfejlesztő sorok tervezésénél: egyes talajtorna elemek (pl. előre/hátra bukfenc) után ne tegyünk egyensúlyozó járásgyakorlatokat!

Az ismétlések száma a fejlesztőhatás elérése érdekében: az ismétlések számát befolyásolják a feladatok száma, a feladatok nehézsége, de a gyerekek előzetes ismeretei és jelenlegi képességei is.

Ha csak egyszer haladnak végig rajta, akkor még csak ismerkednek a feladatokkal, a készségfejlesztés akkor valósul meg igazán, ha többször elvégzik pontosan és akár más irányba, más kéziszerrel vagy önálló megoldásokkal is végig tudnak menni rajta.

A kreatív szemlélet, az újítási készség mind-mind további fontos alap pillérei a sikeres munkának, akárcsak a pedagógus pozitív hozzáállása a rendszeres testi neveléshez.

A nehéz feladatból kevesebb, a könnyebből több, legyen több kör. Nagyoknak kevesebb, de izgalmasabb feladat, a kicsiknek könnyebb feladatokat tervezzünk.

Állóképesség fejlesztése (3-5 évig)

Célszerű megoldás lehet az eszközök nagy körben történő elhelyezése, melyeken körforgalomban két helyről indítva, haladhatnak a gyerekek. Jelen esetben a padot,

szivacsvárat, hengert, fa állványt, magasított zsámolyt, valamint az állványon álló

karikákat helyeztük körbe.

Előnye: több olyan eszköz is alkalmazható a foglalkozás során, ami a tovahaladás tekintetében egyértelműen „kényszeríti” a gyerekeket a tervezett mozgásforma megvalósítására anélkül, hogy akár külön instrukciót kapnának

Hátránya: a szivacs elemekből épített vár alkotó elemeire eshet szét a mozgástól és annak igazgatása időt vesz igénybe (bár az is igaz, hogy puhaságánál fogva nem üti meg a gyerekeket) és felborulhat a rend csökkentve a gyerekek figyelmét

Az akadálypálya feladatai: kúszás, csúszás, mászás különböző eszközök segítségével kreatív módon

Szem-kéz koordináció fejlesztés labdával (3-5 év)

A gyerekek a tanulási szakaszban általában egymás mellett vonalban felállva egyszerre gyakorolják a kijelölt célhoz való gurítást. Ehhez több csoportra osztjuk a gyerekeket, hogy kényelmesen elférjenek egymás mellett. Ebben az esetben sokszor gyakorolhatják a gyerekek a bemutatott mozdulatsort és a felnőttnek sok lehetősége van a javításra, segítségnyújtásra. Ezen a foglakozáson már az ismétlő, gyakorlási szakaszban úgy terveztük, hogy a lányok és a fiúk csapata 2 külön körben mozogva, ugyanazt a feladatsort végezze. Lányok vonalban felállva gurítanak, majd a labdát kézben fogva a balra helyezkedő padon egymás után haladva végig gurítják a labdát, aztán az állványos karikán átbújva újra a kiinduló helyzetbe érkeznek. Utánuk a fiúk is felállnak ugyanúgy és ugyanezt a mozgás sort végzik, de ők a jobbra helyezkedőpadon gurítanak, tehát ellenkező irányban járják be ugyanazt a kört kis eltolással a lányok után. Folyamatosan két kör mozog időben egymás után.

Előnye: folyamatos mozgásban tartja a csoportot, biztosítva ezzel a sok

gyakorlási lehetőséget a kiegészítő gyakorlatokkal egyaránt

Hátránya: megosztott figyelmet igényel az óvodapedagógus részéről, hiszen

amíg a lányok gurítanak előbb a padhoz, majd végig a másik padon, már jönnek is mögöttük a fiúk kezdik ugyanazt a tevékenységet és már őket is figyelni kell. Tehát a 2 csapat mozgását párhuzamosan kell figyelni és irányítani.

Az akadálypálya feladatai: elgurítás padhoz, gurítás visszafele a padon.

Állóképesség fejlesztése (3-5 év)

A tervezett foglalkozás feltételezi, hogy a gyerekek értik és végzik is ülésben és hason is a karhúzással és tolással történő csúszás technikáját. A körbe elhelyezett padokon egymás után lehet gyakorolni a hason csúszást és az ülésben csúszást, kiegészítve már rögzült más mozgásformákkal is (mászás, járás stb.)

Előnye: folyamatos mozgás, sok gyakorlás

Hátránya: ha a kiegészítő eszközök nincsenek megfelelő sorrendbe állítva a körben, akkor jelentősen lassíthatják a haladást. Próbálkozhatunk gördeszkán hasalva, oldalt kéztámasszal haladással is, de mivel mindig vissza kellett gurítani a következő gyereknek, így lassan megy a körfolyamat.

Az akadálypálya feladatai: különböző csúszások, kúszások, mászások és

járásgyakorlatok (de variálni lehetne futás és szökdelés gyakorlatokkal is, mert ezek is tipikusan az állóképességet is fejlesztik)

Egyensúlyérzék fejlesztése (3-5 év)

Egyensúly gyakorlatok kezdete sok eszköz körbehelyezésével, melyek mindegyikén az áthaladás a lényeg természetes járással. A lefektetett létrán, a rácsos hídon, a libikókán való áthaladás közben az egyensúly megtalálása és megtartása.

Nehezítésképpen a padok alá zsámolyt helyezve, a rézsútos szereken járva is elvégezhetőek az előbbi gyakorlatok.

Előnye: az eszközök kikényszerítik az egyensúly megtalálását és megtartását.

A különböző kartartásokkal való járás nehezíti, színesíti a gyakorlást

Hátránya: némelyik eszköz hordoz magában balesetveszélyes helyzeteket, ezért felügyeletet igényel, pl. a libikókán való haladás egyedül nem megy a gyerekeknek, tevőleges segítségadás szükséges a felnőtt részéről (fogni kell a kezüket). A rézsútos pad magasított részéről lelépés, illetve a még magasabbról leugrás szintén felügyelet mellett lehetséges, tehát a pad emelésekor a libikókát le kell cserélni olyan eszközre, amit egyedül is használni tud a csoport, pl. lefektetett létra.

Az akadálypálya feladatai: egyensúlyozó járásgyakorlatok zsámollyal megemelt

padon, talajra fektetett létrán, libikókán és szivacs alá bújtatott tárgyakon át

5. 4 A mozgásos játékok tervezésének és vezetésének módszertani vonatkozásai

A mozgásos játékok gyűjtőfoglom, magába foglalja mindazon mozgásos tevékenységeket, amelynek célja a kitűzött feladatok eredményes megoldása, a győzelem kivívása. Minden életkorban aktív mozgást jelent és egyben versenyszerűséget is. A versenyzés egyenlő feltételeit a játékszabályok biztosítják.

A játék szolgálhat a testnevelési foglalkozás különböző didaktikai és élettani feladatainak megoldására (képesség fejlesztés, bemelegítés, ismétlés, ellenőrzés), egy foglalkozás során több alkalommal is sor kerülhet játékra. Minden foglalkozáson figyelembe kell venni a gyerekek játékigényeit, törekedni kell a változatosságra.

Tervezése:

A játék kiválasztását befolyásolja: (konkrét oktatási, nevelési céllal válasszuk ki)

gyermekek életkora
életkori sajátosságok
előzetes tudásuk
játék helyszíne-kinti,benti,vizi,havas,(bentinél terem nagysága, alakja)
milyen eszközök állnak rendelkezésre
pedagógus kreativitása, hozzáállása
csoport kedvenc játéka
csoport össze tétele (kicsiknél nem lehet kiesős játék)
nemek aránya
mihez választok játékot (nagytesi, mindennapos tesi, sportnap, rendezvény)

A játék előkészítése:

játéktér, eszközök előkészítése
gyermekek megfelelő alakzatba való elhelyezése
csoportalakítás (erőviszonyok figyelembe vétele)

A játék ismertetése:

játék neve, célja, alkalmazott mozgásformák
legfontosabb szabályok ismertetése (röviden)
játék indításának és befejezésének módja
Balesetveszélyre felhívom a figyelmet, ha van

-Játékvezetés: játék indítása, megfigyelés, hibajavítás, értélkelés(dicséret), játék leállítása, ha kell, eredményhirdetés

-Az eszközöket a bemutatás és a gyakoroltatás után adjuk a gyermek kezébe

-új játék esetén próbajáték

-eredményhirdetés

-csak annyi szabályt amennyi szükséges

-kialakított szokásrend nagyban befolyásolja a játék eredményességét

5.5 Prevenciós lehetőségek az óvodai munkában

Tervezése:

A játék kiválasztását befolyásolja: (konkrét oktatási, nevelési céllal válasszuk ki)

gyermekek életkora
életkori sajátosságok
előzetes tudásuk
játék helyszíne-kinti,benti,vizi,havas,(bentinél terem nagysága, alakja)
milyen eszközök állnak rendelkezésre
pedagógus kreativitása, hozzáállása
csoport kedvenc játéka
csoport össze tétele (kicsiknél nem lehet kiesős játék)
nemek aránya
mihez választok játékot (nagytesi, mindennapos tesi, sportnap, rendezvény)

A játék előkészítése:

játéktér, eszközök előkészítése
gyermekek megfelelő alakzatba való elhelyezése
csoportalakítás (erőviszonyok figyelembevétele)

A játék ismertetése:

játék neve, célja, alkalmazott mozgásformák
legfontosabb szabályok ismertetése (röviden)
játék indításának és befejezésének módja
Balesetveszélyre felhívom a figyelmet, ha van

-Játékvezetés: játék indítása, megfigyelés, hibajavítás, értélkelés(dicséret), játék leállítása, ha kell, eredményhirdetés

-Az eszközöket a bemutatás és a gyakoroltatás után adjuk a gyermek kezébe

-új játék esetén próbajáték

-eredményhirdetés

-csak annyi szabályt amennyi szükséges

-kialakított szokásrend nagyban befolyásolja a játék eredményességét

6. Matematikai nevelés módszertana

6.1 Az óvodáskorú gyermek matematikai gondolkodásának műveletei. A halmazelméleti, a logikai és a kombinatorikai ismeretek eszközszerű alkalmazása a fogalomrendszerek kialakításában és megjelenése az ember környezetében, melyek elősegítik a matematikai gondolkodás fejlődését az óvodában.

A matematikai tartalomaz óvodai nevelés célja és feladatai megvalósulását segítik elő. Felfedezteti a gyermekkel az őket körülvevő valóságot és az abban rejlő formai- mennyiségi viszonyokat. Az óvodai nevelés programja a következő matematikai tartalmat öleli fel.:

Tárgyak, személyek összehasonlítása tulajdonságai szerint.
Számfogalom előkészítése
Tapasztalatok a geometria körül.

Tárgyak, személyek összehasonlítása tulajdonságai szerint:

Tárgyak, személyek tulajdonságainak felismerése, felfedezése, tudatosítása, megnevezése. A gyermek sok tárgyat ismer, de azokat elsősorban funkcióhoz köti. Olyan tapasztalatokat kell biztosítani, amelyek lehetőséget biztosítanak, hogy megismerjék a gyerekek a tárgyak tulajdonságait. Ezeket érzékszervi vagy mozgásos tevékenységbe kell szemléltetni, bemutatni.

Pl: Mi van a zsákban? Mi esett le? Minek a hangját hallod?

Másolós játék: Ki Ő? Tulajdonságok megnevezése, piros a pólója, és szőke a haja.

Számfogalom előkészítése

Tárgyak, személyek összehasonlítása tulajdonságaik szerint.

-Összehasonlítás: analizáló tevékenység, amely során az azonosságot és a különbséget kell megállapítani.

-Egy elem összehasonlítása önmagával, ha csak egy tulajdonságát változtattuk meg. Mi változott rajta?

Transzformációs játék: Úgy kell lerajzolni, hogy csak egy tulajdonsága, változik.

-Két elem összehasonlítása tulajdonságaik alapján. Hasonlóság és különböző tulajdonságok felsorolása.

Tapasztalatok a geometria körül.

Több elem összehasonlítása tulajdonságaik szerint. Eleinte csak két elemet hasonlít össze és a harmadik elemre vonatkoztatja a hasonló és eltérő tulajdonságokat. Később már egy tulajdonság alapján hasonlítja össze minden elemet. EZ A HALMAZALKOTÁS ALAPJA!!!

Halmazalkotás:

Műveleti szakasz: (Piaget)

Jellemzője az előfogalmi gondolkodás, a dolgoknak van neve, de még nem világosak a fogalmak határai. A cselekvéseken keresztül fokozatosan alakulnak a belső képek, a szemléletes gondolkodás.

Centrálásnak mondjuk a gyermekeknek erre az időszakra jellemző tulajdonságát, mely szerint kezdetben a gyermekek egy szempont alapján hoznak döntést. Később egymástól függetlenül mérlegelik a szempontokat, váltogatják a szempontokat, és még nem viszonyítják egymáshoz őket

Mindennek, ami a környezetükben fellelhető matematikai jelentése is van. Összetartó sokaságokat halmazként (osztály, fogalom) értelmezhetünk. Nagyságbeli különbségeket fedezhetünk fel.

A gyerekek szeretnek játszani a számokkal – kezdetben utánozzák a felnőtteket. Mindenhol találkoznak a számokkal – könyvekben, boltban stb.

Játék közben és az elpakolásnál is matematikával találkozik. (Polcra teszi a kisautókat – rendszerez). Napos is megszámlálja hány terítéket kell feltennie az asztalra.

Műveletek a matematikai gondolkodásban:

Az óvodáskorú gyermek gondolkodásának fejlődése a tárgyakkal való manipulációtól a gondolati tevékenység felé haladó folyamat.

Egy 3 éves gyerek egymásra teszi az építőkockát, ha ledől újraépíti. A 6 éves már tudja, hogy a szélesebbel kell kezdeni. Közös építésnél a nagy szól a kisebbnek, hogy a hengert fel kell állítani és nem gurul el. A 6 éves a cselekvésekből szerzett tapasztalataikat beépítik a gondolkodásukba. Ez a gondolkodás lesz a logika.

Halmaz:

A halmaz tapasztalati úton alakul ki. Bizonyos dolgokat általában akkor sorolunk egy halmazba, ha azok valamiféle közös tulajdonsággal rendelkeznek.

Halmazok uniója:

A halmaz = autók

B halmaz = vonatok

vagyis két halmazba rakja a gyerek, autók vagy vonatok.

Halmazok metszete:

Amikor a gyerek a két halmaz közös tulajdonságát keresi.

A halmaz = piros gombok

B halmaz = kétlyukú gombok.

Rendezgetés közben észreveszik, hogy vannak gombok, amelyek mindkét tulajdonsággal rendelkeznek. Piros és kétlyukú gombok

Halmazok különbsége:

Az asztalon gyűjtik a piros és a kék gombokat, egy halmazban egyesítik az elemeket egy tulajdonság, a színük szerint. Rendezgetés közben észreveszik, hogy a lyukak száma alapján is lehet válogatni.

Logika:

Az állítás olyan kijelentő mondat, ami valamely személyről, tárgyról, dologról megállapít valamit.

Amikor a gyermekek kijelentő mondatokat mondanak, pl. „Ez egy medve.”, akkor állításokat fogalmaznak meg. Képesek ezek igazságértékét eldönteni, igaz, hogy ez egy medve, vagy nem igaz, és tagadó megállapításokat is tesznek: „Ez nem medve.”

Mivel a logikai műveletek óvodáskorban a konkrét tárgyakhoz kötődnek, ezért szorosan kapcsolódnak a halmazokhoz, hiszen a kijelentések alapján történik a halmazba rendezés (ha a labda piros, akkor beletartozik a piros tárgyak halmazába, ha nem piros, akkor nem tartozik bele).

A gyermekek ekkor már tudnak barkochbázni, amelyet kezdetben a megfelelő tárgyak konkrét kirakásával kísérünk.

Az óvodás gyermek kezdi felismerni az ok-okozati viszonyokat, és kezdi megérteni a gondolatokat összekapcsoló szavakat (ha, akkor, miért). A tárgyakon végzett sok-sok logikai művelet vezet oda, hogy később ezeket kijelentéseken, szavakban is el tudja végezni.

Kombinatorika:

A halmazelmélet lehetőséget kínál a kombinatorikára néhány egyszerű formájának óvodai felhasználására.

Az 5-7 éves korú gyerekek már szívesen tevékenykednek olyan eszközökkel, amelyekkel különböző variációkat hozhatnak létre.

A babának lehet piros, sárga, fehér pulóvere, barna és kék szoknyája. A gyerek megnézheti hányféle variációban öltöztetheti fel a babát.

Vagy:

Három arc – mosolygós, sírós, alvós és mindegyikből van hajas, sapkás, kopasz (különböző variációk létrehozására alkalmas).

6.2 A geometriai ismeretrendszer megalapozása óvodáskorban, kitérve az óvodáskorú gyermek téri és síkbeli fejlődési lehetőségeire, valamint a konstrukciós folyamatokra.

A geometria síkbeli, térbeli alakzatok tulajdonságait, alkotóelemeit vizsgálja. Ezeket a geometriai elemeket, mint például a pont, egyenes, cikkcakk vagy hullám, a gyerekek már az első firkálásuknál alkalmazzák. A rajzolós mondókáknál nyomatékosíthatjuk is, erre a legismertebb példa a „Pont, pont, vesszőcske…”, ahol már megjelennek a síkidomok, vagyis a záródó alakzatok (kör, háromszög, négyszög stb.). Az óvodai tevékenységeknél a testek megismerésekor algoritmizálunk, vagyis egy meghatározott műveleti sorrend szerint haladunk:

Az adott test egyik oldalát a lapra fektetem és körbe rajzolom.
Legördítem a testet a következő oldalára, körbe rajzolom. (A műveletet addig folytatom, míg megkapom a testhálót.)
A testhálót kivágom, visszaragasztom a testre.
Ugyanolyan színűre festem az ugyanakkora lapokat.

Síkgeometriai formákat tudnak létrehozni rajzolásnál, a labirintusból kivezető játékok során; megismerhetik a sokszögeket is.

Térgeometria konstrukció során már a térbeli, valós méreteket, formákat tapasztalják meg, pici koruktól fogva az építőkockából építenek, gyufaszálból, színes rudakból vagy bármiből kialakítanak ki alakzatokat. Nagyobbaknál már a testek alakjának megnevezése, az összeépítésüknél a térbeli irányok, szomszédosságok, a merőlegességek megismerése is lehetséges. Jellemző óvodai tevékenységek a geometriai ismeretrendszer megismertetésére a papírhajtogatások, ahol a kezdeti síkbeli alakzatok térbelivé tudnak válni.

A konstruáló játékok már nagyon korán megjelennek a kicsik játékában, amik segítségével később megtapasztalhatják a geometriai formákat, azok tulajdonságait, folyamatosan emelhetjük a szintet, differenciálhatjuk a feladatot. Duplóval vagy legóval tudnak különböző térbeli alakzatokat kirakni, vagy csak síkban egy téglalapot a kis kockákból, téglatestekből, ami a játékukban csak egy kerítés, de mégis benne van már a négy oldal ismerete.

A síkbeli testek tulajdonságai figyelhetőek meg a logikai készletben: nagyság (kicsi/nagy), felület (sima/lyukas), szín (piros/ sárga/ kék/ zöld), alak (⚪▼◻), amelyeket felismernek, összehasonlítanak, csoportosítanak különböző szempontok szerint.

6.3 A szám és műveletfogalom alakítása óvodáskorban. A fogalom alakításának útjai, főbb feltételei, különböző tevékenységmozzanatok különböző korosztályú csoportoknak.

Gyakorlati feladat

Tervezzen egy tevékenységet a számok nevének bevezetéséhez!
Mutassa be a műveletek előkészítését óvodai tevékenységeken keresztül!

A számfogalom absztrakt matematikai fogalom.

A számfogalmat csak megalapozzuk az óvodában (további alakulása az iskolában is tart).

A fogalomalkotás fontos eleme az összehasonlítás, azaz a tárgyak és személyek közötti mennyiségi és minőségi különbségek és azonosságok felismerése, majd különféle szempontok szerinti csoportosításuk. Az összehasonlítás először érzékszervekkel, közvetlen tapasztalás útján történik, később a gyerekek szemléletes képeken keresztül is képesek lesznek rá. A tapasztalatok, képzetek lassan rendeződnek, ami által a gyerekek fogalmat alkotnak. A számfogalom és a számlálás teremti meg a későbbi műveletvégzést is.

A 3 éves gyermek már rendelkezik számnévismerettel (pl. mondókák: „Egy – megérett a meggy…”), de a számlálás (számok sorjázása) nem egyenlő a számfogalommal (számnév tartalmáról van képe).

A számfogalom alakulásának tartalmi összetevői:

a valóság és a szám kapcsolata
a számok írása, olvasása, számrendszeres alakjuk
a számok nagysága
a számok sokféle „neve”
számtulajdonságok, számkapcsolatok

A valóság és a szám kapcsolata

A természetes szám fogalma alapvetően kétféle tartalommal alakul: darabszám (halmazok számossága) és mérőszám (mérés eredménye). Ezeket a tartalmakat egészíti ki a természetes szám mint sorszám.

DARABSZÁM

MÉRŐSZÁM

● Érzékszervi benyomások, tapasztalatok, összehasonlítások nagy különbség esetén

több- kevesebb

Két halmaz elemszámának összehasonlítása: melyikben van több, melyikben van kevesebb elem.

– változtassuk a méreteket, az érzékszerveket

magasabb-alacsonyabb, hosszabb-rövidebb, nehezebb-könnyebb stb.

Hosszúság, tömeg, terület, térfogat, idő relációs szavait fontos ismerni.

Mérés tyúklépéssel, arasszal, bögrével, kanállal stb. stb.

● Objektív összehasonlítás közvetlen összeméréssel kis különbség, egyenlőség esetén

Párosítás (kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés), több-kevesebb, UGYANANNYI

– különféle színű, formájú, méretű, tömegű tárgyakkal kísérletezzünk, változtassuk azok elrendezését, hogy az “ugyanannyi” állandósuljon.

Összemérés (két mennyiség összehasonlítása): magasabb, alacsonyabb, UGYANAKKORA (ugyanolyan hosszú, ugyanolyan nehéz, ugyanakkora területet fed le, ugyanannyi víz fér bele, ugyanannyi ideig tart.)

● Objektív összehasonlítás közvetítővel, ha nem lehetséges a közvetlen összehasonlítás

Párosítás közvetítéssel (kavics, mondóka)

Összemérés közvetítéssel (szalag, zsineg)

● Összkép – kis számok

A gyermek kis számokat: 1, 2, 3, 4, 5 ránézésre, összkép alapján meg tud állapítani (számérzék). Ehhez olyan elrendezés szükséges, amely egy pillantással átfogható (rendezettség, pl. a dominó vagy a dobókocka pöttyeinek elrendezése).

● Számlálás, egységgel való mérés

Számlálásra van szükség, ha a darabszám nem fogható át egy pillantásra.

Egységgel való mérés

Megmérni egy mennyiséget, azt jelenti, hogy adott egységhez megadjuk a mérőszámot. Tapasztalati egységek lehetnek: arasz, tyúklépés, bögre, kanál stb.

Objektív egységek lehetnek például az építőkockák, a színes rudak, amelyekkel hosszúságot, térfogatot is mérhetünk.

(Mindenre gyakorlati példát hozni!)

Számok az óvodai életben:

Naposi feladatok: 4 gyerek ül az asztalnál 🡺 4 pohár
Gyöngyfűzés – mérés, összehasonlítás 🡺 KOMPLEX
Több, kevesebb, ugyanannyi összehasonlítása
magasabb-alacsonyabb pl. tornasor
hosszabb-rövidebb pl. haj, ruha
űrtartalom pl. több folyadék fér bele
dobókocka, dominó
konstrukciós játékok
Tangramm

A számok írása, olvasása, számrendszeres alakjuk (az iskolában)

számrendszeres gondolkodás alakítása: rendszerépítés igénye ha össze-vissza vannak előttünk a tárgyak, azokat nehéz számba venni
darabszámmal: valahányasával csomagolás, csoportosítás
mérőszámmal: felváltás, beváltás
helyiérték-rendszer

A számok nagysága

a számok legfontosabb tulajdonsága csak egymással való összehasonlítása, „összemérése” során mutatkozik meg
tennivalók az óvodában:
melyik nagyobb/kisebb (két szám összehasonlítása kis számok körében, kb. 6-ig, 10-ig jutunk el)
számok nagyság szerinti sorba rendezése

A számok sokféle „neve” azt jelenti, hogy ugyanazt az értéket sokféle formában mutatjuk meg, alapja a szemléleti változatosság (3 alma, 3körte, 3 játék, 3 gyerek, mutass 3-at az ujjaddal, dobbants 3-at stb. stb.).

Számtulajdonságok, számkapcsolatok

Már jellemezni is tudják a számokat, tudnak róla beszélni
Számtulajdonságok:
- számok nagysága
- párosság: mindenkinek jut pár; példa: sorbaállás
- páratlanság: kimarad egy a párosításnál, nem jut neki pár
Számkapcsolatok: nagysággal kapcsolatos relációk „nagyobb”, „kisebb”, „egyenlő”, tartalmi és formai tulajdonságok

A műveletek

A műveletek fogalmának kiépítése

a műveletek értelmezéséből és
a műveletek tulajdonságainak és egymással való kapcsolatainak vizsgálatából áll.

Az alapműveletek közül az összeadás és a kivonás jelenhet meg az óvodában, kis számok körében.

Összeadás (két számhoz egy új számot rendelünk) értelmezései:

diszjunkt halmazok egyesítése (van két almánk és két körténk, ha egy tálba tesszül őket – hány gyümölcs lesz a tálban?)
hozzáadás (egy levélen ül két katica, odamászik még egy – hány katica lesz a levélen?)
összehasonlítás

Kivonás (az összeadás inverze) értelmezései:

részhalmaz számossága (egy tálban van öt alma – melyek ezek közül a pirosak?)
elvétel (egy tasakban van három szem cukorka – egyet megeszek, hány cukorka marad a tasakban?)
összehasonlítás (Ez a torony három kockányi magas, mellette a másik két kockányi magas. Hány kockával magasabb az egyik, mint a másik?)
különbségképzés

Szorzás (egyenlő számok összeadása) értelmezései:

egyenlő számok összege (valahányasával való csoportosítás, összeadás – pl. egy piaci standon hármasával vannak csomóba kötve a zöldhagymák. Az összes zöldhagymák száma: 3+3+3+…)
továbbszámlálás eredménye – halmazok direkt szorzata

Osztás (a szorzás inverze) értelmezései:

bennfoglalás (Van 6 sütink, amit kettesével osztunk ki a gyerekek között. Hány gyereknek jut így süti? 6:2)
egyenlő részekre osztás (Van 6 sütink, amit 2 gyerek közt ossztunk ki. Az a kérdés, hogy hány süti jut egy-egy gyereknek?)

Műveleti tulajdonságok és kapcsolataik

kommutatív (kommutativitás = felcserélhetőség) műveletek: összeadás, szorzás
- a kiolvasás állandó irányát feloldjuk
asszociatív (asszociativitás = átcsoportosíthatóság) műveletek: összeadás, szorzás
disztributivitás (átrendezhetőség): összeadás és kivonás összekapcsolása a szorzással
monotonitás (mindig megbízhatóan, azonos irányban változik a művelet eredménye): összeadás, kivonás, szorzás, osztás
- nő vagy csökken az eredmény és mennyivel
- miképpen tud az eredmény változatlan maradni
inverz műveletek: összeadás inverze a kivonás, szorzás inverze az osztás

6.4 A mérés fogalma és szerepe a számfogalom alakításában, valamint kapcsolata a mindennapi élettel

Óvodai nevelés országos alapprogramja

Az óvodai élet tevékenységi formái közül: A külső világ tevékeny megismerése. A gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez (…) környezete formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A gyermek matematikai tartalmú tapasztalatait a tevékenységeiben alkalmazza. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat. Fejlődik tér-, sík- és mennyiségszemlélete. Az óvodapedagógus feladata: Biztosítson elegendő alkalmat, időt, helyet, eszközöket a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre.

A gyermekek a minket körülvevő világot mennyiségi, formai kiterjedésbeli összefüggései által fedezik fel, a tapasztalásaik játékos formában történnek meg, és mindez igazodik a gyermekek igényeihez, ötleteihez. A matematikai képességek fejlesztését játékosan, játékba építve valósítjuk meg. A kisgyermekkorban a család által nyújtott matematikai ösztönzéseket időben követnie kell a tudatosabb óvodai nevelésnek, a gyermek egyenletes fejlődését biztosító módszerekkel.

A komplex foglalkozások alkalmat adnak arra, hogy a korábban mozaikszerűen megszerzett benyomásokat rendszerezzük, a megfigyelések, tapasztalatok körét szélesítsük, a spontán tanultakat rögzítsük.

Az óvodás gyermekek matematikai nevelésének tartalmát három részre oszthatjuk:

Tárgyak személyek összehasonlítása, válogatások, rendezések, halmazképzés, logikai

gondolkodás

Számfogalom előkészítése
Tapasztalatok a geometria körében

A matematikai nevelés a gyermek személyiségfejlődésének minden területével kapcsolatban van. A gyermek legkedvesebb időtöltése a játék, ami számtalan lehetőséget biztosít a matematikai tapasztalatok megszerzésére. Ahogy mi magunk használjuk a mindennapi életünk során a matematikát, úgy fedezi fel a gyermek is környezetének megismerése folyamán.

Az utcán sétálva elkezdi számolni majd összehasonlítani a járműveket, ez gyorsabb, ez lassabb; ez kisebb, ez nagyobb; ebbe több fér ebbe kevesebb.

A gyermek ábrázoló tevékenysége a térben viszonyokat tükröz (ház mellett egy fa, előtte a virág, mögötte a hegy) Tevekénység közben tudatosodnak az ábrázolt formáik közötti hasonlóságok, különbségek.

Megismerkedik a térbeli viszonyokkal: Mi az, ami a fa előtt vagy mögött van? Észreveszi az alakzatok közötti hasonlóságokat és különbségeket. A zenében felfedezi a ritmust, az énekes játékokban megjelenik a köralakítás és a páros táncok.

Testnevelés órán megjelennek a kéz és lábmozdulatok, jobb láb, bal kéz.

Az irodalmi nevelésben megjelennek a meseszámok: három kívánság, a hét törpe.

Építőkockák segítségével építkezhet és különböző térbeli formákat hozhat létre. Építhet épületeket és járműveket, alkotásának csak a képzelete szabhat határt. A játék lehetőséget biztosít a tapasztalatszerzésre, gondolkodási funkciók fejlesztésére. Konstrukciós játék során magasabb-alacsonyabb, összehasonlítás, több-kevesebb fogalma.

Játszhat különböző szituációs játékokat: például a boltos játékban adhat és vehet árukat, mérhet és számolhat. Gondozási és naposi teendőknél is jelen van.

A mérés fogalma és kapcsolata a mindennapi élettel:

Mérés: A mérendő mennyiség összehasonlítása az egységül választott mennyiséggel.

Mértékegység: A mérendő tulajdonságához választott egységnyi mennyiség (Pl.: tömeg, hosszúság, stb.)

Mérés eredménye: mérőszám + mértékegység Pl.: 5 bögre

Mérés eszközei:

hosszúság: hurkapálca, rúdkészlet, lépés, zsineg
terület: egybevágó síkidomok
kerület
tömeg: vállfamérleg, homokkal töltött doboz
térfogat: színes rúd készlet
űrtartalom: víz, poharak, flakonok
idő: napóra, homokóra

Olyan eszközöket kell biztosítani, amelyekkel a gyerekek a mérést gyakorolhatják. Lehetőségük legyen annak felfedezésére, hogy a hosszúságot csak hosszúsággal, területet csak területtel, térfogatot csak térfogattal, stb. lehet mérni. Kezdetben a megmérendő mennyiség nagysága ne legyen több a mértékegység tízszeresénél, vagy a megszámlálhatóság határán belül legyen, hogy a gyermek a mérés eredményét darabszámba kifejezhesse.

Ha a mérés lehetőségét biztosítjuk, gondolnunk kell arra, hogy

annyi eszköz legyen kikészítve, hogy többen is mérhessenek egyszerre
a gyerekeknek legyen lehetőségük kiválasztani a kedvük szerinti egységeket
becsüljék meg, hogy hány darabra lesz szükség a kiválasztott mértékegységből.

Először a mérendő mennyiséget kirakják az egységekkel, majd megszámlálják. Sok játékos cselekvést, érdekes problémahelyzetet teremtsünk a felfedezések lehetőségéért, az összefüggések felfogásáért, a mérés technikai megoldásáért.

Hosszúság: Amikor a gyermekek hosszúságokat hasonlítanak, mérnek össze, a hosszú és a rövid melléknevekkel, illetve azok közép- és felsőfokával fejezik ki észrevételeiket.

A gyermek a megmérendő hosszúságot kirakja a mérőeszközeivel, majd megszámlálja azokat. Pl.: Az asztal hosszát kirakja egyforma méretű játékautókkal, megállapítja, hogy nyolc autó hosszú, nyolc autóval lehet kirakni. A gyermek megismételheti a mérést kisebb, nagyobb mértékegységekkel. Így felfedezi, hogy a rövidebb mérőeszközből több, a hosszabból kevesebb szükséges.

Magasság: A különbözőtárgyak, személyek függőleges irányú nagyságát (hosszúság) a magas és alacsony melléknevekkel, illetve azok középfokával – alacsonyabb, magasabb -, felsőfokával – legalacsonyabb, legmagasabb – fejezzük ki. További kifejezések: ugyanolyan magasak/alacsonyak, még magasabb, még alacsonyabb.

Tevékenységek, játékos ötletek szükségesek, amelyek révén a gyermekek

felfedezhetik, hogy a környezetükben lévő dolgok, személyek különböző magasságúak
létrehozhatnak különböző magasságokat egymásra tehető (azonos méretű) tárgyakkal, tapasztalhatják, hogy többől magasabb, kevesebből alacsonyabb lesz.
A keletkezett eltérő magasságokat egyenlővé, az egyenlő magasságokat eltérővé alakíthatják elvevéssel, hozzátevéssel.
Megtanulhatják, hogy egy adott magasság megnevezése attól függ, milyen nagysággal hasonlítjuk össze.

Tömeg: Bármilyen tárgy, dolog, személy összefüggő részeinek összeségét, anyagbeli mennyiségét könnyű, nehéz, ugyanolyan könnyű/nehéz melléknevekkel fejezzük ki, illetve ezek közép- és felső fokával. Tömeget tömeggel mérünk. Méréshez viszonylag egyenlő tömegű tárgyak, mint vadgesztenye, mokkacukor, a színesrúd-készlet egyenlő nagyságú darabjai, stb. alkalmazhatók. A kétkarú mérleg egyik serpenyőjébe kerül a megmérendő tárgy, a másikba addig tesznek a választott mértékegységből, ameddig a két serpenyő magassága kiegyenlítődik. Így állapíthatják meg, hogy egy építőkocka négy gesztenye, vagy tizenegy mokkacukor nehézségű.

A dolgok nagysága, térfogata befolyásolja a gyermeket a tömegek megítélésében, a nagyobb tárgyat nehezebbnek véli, mint a kisebbet. Tapasztalatszerzéssel biztosíthatjuk a gyerekeknek, hogy korrigálják előzetes ítéleteiket.

Térfogat: Amikor tárgyakat térfogatuk alapján mérünk össze, az eredményt a kisebb, nagyobb, ugyanakkora melléknevekkel fejezzük ki. A térfogatot űrtartalomnak is nevezhetjük. Űrtartalmat űrtartalommal mérünk. A mérendő mennyiségek lehetnek üvegek, kancsók, vödrök, dobozok. Mértékegységként poharakat, bögréket, kisebb edényeket használhatunk. Az űrtartalom mérése áttöltéssel történik, például a kancsóból átöntjük a vizet a poharakba. Ahány pohárba kerül víz, annyi pohár nagyságú a kancsó belső mérete.

Ha a gyerekek egyik edényből a másikba öntögetnek folyadékot, homokot, más szemcsés anyagot, felfedezik, hogy belefér vagy nem fér bele az adott mennyiség.

Feladatunk, hogy sokféle űrtartalmú edényt biztosítsunk, hogy a gyerekek gyakorlati cselekvéseik során tapasztalatokra tegyenek szert. Például arra, hogy a kisebb edénybe kevesebb, a nagyobba több fér.

Terület: Amikor különböző tárgyak sík felületét, annak nagyságát mérjük össze egymással, az eredményt ismét a kisebb, nagyobb, ugyanakkora melléknevekkel fejezzük ki. Ennek magyarázata, hogy a térfogat a tárgyak méretét térben vizsgálja, a terület pedig síkban, így a méretkülönbségek kifejezése azonos melléknevekkel történik.

Területet területtel mérünk. A mérendő felületet a gyermekek kirakhatják képeslapokkal vagy bármivel, amivel befedhető, majd megszámlálják, hány darab kellett a választott mértékegységből. Pontos méréshez szükséges a hézagmentesség, illetve az egyrétegűség megvalósítása a tevékenységben.

A szám- és műveletfogalom alakítása óvodás korú gyermekek esetében

A gyermekek, ahogy ismerkednek a szavakkal, felfigyelnek a számokra is. Hamar elsajátítják a számneveket akár tízig is anélkül, hogy ezek jelentését, mennyiségét felfognánk. Eleinte még nem rendelkeznek számfogalommal, ez fokozatosan alakul ki.

A gyermek könnyen felfedezi, hogy a környezetében lévő tárgyak, személyek mennyiségileg is kifejezhetők. A mennyiség nagyságának mérhető és számlálható tulajdonságát megismeri a játékban, sokszínű tapasztalásaiban. Erre építhető feladatok: halmazok összehasonlítása, összemérése, kis számok összkép alapján, tő- és sorszámok, tapasztalatok a darabszám változásairól.

Hogy egy halmazban hány darab van, azt kifejezi a darabszám, amelyet számlálással érünk el.

Biztosan van számfogalma annak a gyereknek, aki számlál?

számlálás: számnévismerete van, tudja sorjázni a számokat
számfogalom: számnév tartalmáról van képe

A számfogalom alakulása a 6 éves kornál lényegesen előbb kezdődik, és nem fejeződik be az még az alsó tagozaton sem.

A számfogalom alakulásának tartalmi összetevői:

a valóság és a szám kapcsolata
a számok írása, olvasása
a számok nagysága
a számok sokféle neve
számtulajdonságok, számkapcsolatok

Számok az óvodai életben:

Naposi feladatok: 4 gyerek ül az asztalnál 4 pohár
Gyöngyfűzés – mérés, összehasonlítás KOMPLEX
Több, kevesebb, ugyanannyi összehasonlítása
magasabb-alacsonyabb pl. tornasor
hosszabb-rövidebb pl. haj, ruha
űrtartalom pl. több folyadék fér bele
dobókocka, dominó
konstrukciós játékok
Tangramm

A számok nagysága: A számok legfontosabb tulajdonsága csak egymással való összehasonlítása, „összemérése” során mutatkozik meg.

Tennivalók az óvodában: melyik nagyobb/kisebb (két szám összehasonlítása kis számok körében, kb. 6-ig, 10-ig jutunk el), számok nagyság szerinti sorba rendezése

Műveletek: Az alapműveletek közül a hozzáadás (összeadás) és az elvétel (kivonás) jelenthet meg az óvodában, kis számok körében.

Összeadás: két számhoz egy új számot rendel

a két kiinduló számot (a és b) tagoknak nevezzük, a + b az összeg (összetett alakban és kiszámított alakban egyaránt)

értelmezései:

diszjunkt halmazok egyesítése
hozzáadás
összehasonlítás

Kivonás: az összeadás inverze

c – a =b, c kisebbítendő, a kivonandó, b különbség (vagy maradék)

értelmezései:

részhalmaz számossága
elvétel
összehasonlítás

különbségképzés

Mérés:

Mérés során egy mérendő mennyiséget mértékegységekkel rakunk ki. A méréshez megállapíthatjuk, hogy a mérendő mennyiség hányszorosa /hányad része/ a mértékegységnek. Ezt az arányt a mérőszám fejezi ki.

Egység lehet

hosszúság
tömeg
űrtartalom

6.5 Relációk, függvények és sorozatok megjelenése az óvodában

Reláció

A hétköznapi életben is gyakran előfordul, hogy élőlények, tárgyak, fogalmak kapcsolatba, összefüggésbe, valamilyen viszonyba kerülnek egymással.
Matematikailag a halmazelmélet alapján értelmezhető a halmazok Descartes-szorzatának részszorzataként.
egyes viszonyok jól elkülönülő halmazok elemeit kapcsolják össze
- Példa: az ára, magassága
máskor egy összesség elemeit hasonlítjuk össze az adott viszony szempontjából
- Példa: testvére, ugyanabba a csoportba jár
aρb ( a ró b)a relációban áll b-vel
Hétköznapi értelemben kapcsolatot, viszonyt jelent
a ρ kapcsolat meghatároz egy részhalmazt, melynek tulajdonsága, hogy:
- egy osztályba tartozó bármely két elem között fennáll ez a kapcsolat, és
- két különböző osztályból vett elem között nem áll fenn ez a kapcsolat.

A különféle relációk nem ugyanolyan tulajdonságúak, gondoljunk csak az „ugyanolyan magas”, „magasabb” és „nem magasabb” relációkra.

Reflexív rendezési reláció:

Teljes rendezés: olyan rendezési reláció, melyben az alaphalmaz két elemére az a=b, a a ρ b és b ρ a közül pontosan egy áll fenn.
Ez az alaphalmaz elemei között létrehoz egy sorba rendezést.
Reflexív rendezési reláció: egy homogén, bináris reláció reflexív rendezési reláció, ha:
- Reflexív: önmagával kapcsolatban van
- Tranzitív: a kapcsolat átvihetősége
- Antiszimmetrikus: van olyan elempár, amelyre fennáll a kapcsolat úgy, hogy fordított irányban nem áll fenn (pl. magasabb, fia)
Óvodai Példák:
- a gyerekek születési hónapjai szerinti sorba rendezése
- életkor szerinti sorba rendezés
- súly szerinti sorba rendezés
- testvérek száma szerinti sorba rendezés
- magasság szerinti sorba rendezés (külön a lányokat, fiúkat)
- Külső világ tevékeny megismerése során pl. gyűjtött falevelek mérete szerinti sorba rendezése. Gyümölcsök/ zöldségek súlya/ mérete szerinti sorba rendezése. Háziállatok mérete szerinti sorba rendezés.

Ekvivalencia-reláció:

tulajdonságai: reflexív, szimmetrikus, tranzitív.

Az ekvivalencia-reláció az alaphalmazon mindig létrehoz egy osztályozást, az osztályozás szempontja az ekvivalencia-reláció. Az egy osztályba kerülő elemeknek van egy közös meghatározó tulajdonsága, ami „példája” a relációnak. Bizonyítható, hogy minden ekvivalencia-reláció egyértelműen meghatározza az alaphalmaz egy osztályozását, továbbá minden osztályozáshoz egyetlen olyan ekvivalencia-reláció található, amely az alaphalmaznak az adott osztályozás szerinti felbontását eredményezi. Az ekvivalencia-reláció a fogalmi gondolkodás lényeges kapcsolata, az osztályozás lényeges gondolkodási művelet.
Óvodai Példák:
- a csoportszobában az összes kék színű fakocka összegyűjtése
- egyenlő hosszúságú szalagok keresése
- a játékok anyaguk szerinti csoportosításuk
- ugyanolyan formájú játékok, ruhadarabok, cipők, evőeszközök, tányérok stb.
- állatok csoportosítása élőhelyük szerint (szárazföldi, vízi)
- gyümölcsök csoportosítása évszak szerint

Relációszókincs

A formák és elhelyezkedésük születésünktől fogva jelen vannak.

Relációs szókincs megjelenése:

Mindennapi életben, szituációkban
Mesékben, történetekben
Játék közben: felfedezés, tanulmányozás, újraalkotás, megértés
- Térbeli
- Időbeli
- Tulajdonságbeli Viszonyok
- Mennyiségi
Hasonlósági
plakátok készítése
történetek
tárgyak elhelyezése
gyerekek egymáshoz való viszonya
https://slideplayer.hu/slide/2780564/ (itt meg lehet nézni pár példát)

Függvények, Sorozatok

A függvények speciális relációk. Ha valamely reláció egyértelmű hozzárendelést fejez ki, akkor függvénynek nevezzük. Adott két halmaz, A és B. Ha az A halmaz minden eleméhez valamilyen módon egyértelműen hozzárendeljük B halmaz egy-egy elemét, akkor a hozzárendelést függvények nevezzük.
Óvodai Példák:
Óvodai jelek (ez egyértelmű hozzárendelés)
Gyermek- szülő fotóinak párosítása
Különböző magasságú gyerekek mérése papírcsíkkal (csökkenő/növekvő függvénykapcsolat)
Tükörképjáték: Velünk szemben állnak a gyerekek és utánoznak minket. Ők a tükörképünk. Először kezdjünk egyszerűbb mozdulatokkal (orr megérintése, csípőre tesszük a kezünket…). Később lehet mimikával is játszani.

A sorozatok speciális függvények.
A sorozat bármiféle, dolgok (számok, jelek, rajzok stb., nevezzük így: tagok) egymásutánja, egy elsőtől valahányadikig vagy akár a végtelenségig.
Óvodai Példák:
Zsákfoglaló játék: babzsákokat teszünk a talajra, annyit, ahány gyerek futkározik a teremben. Minden körnél elveszünk egyet. Megbeszéljük, hogy mi ez a jelenség (csökkenő számsorozat). Majd vissza is tehetünk mindig egyet, és ezt is megbeszélhetjük (növekvő számsorozat).
Játék számkártyákkal: a gyerekek játszhatnak különböző számkártyákkal úgy, hogy azokat a rajtuk lévő figurák darabszámai alapján helyezik el az asztalon növekvő sorozatban. Mindenki előtt vannak ilyen kártyák, majd ők folytatják, ha rendelkeznek a következővel, ha nem akkor kimaradnak.
Gyöngyfűzés: piros-fehér-zöld
Nagyságsorrend
Színesrúd-készlet sorba rendezése
Könyvek sorba rendezése
Sorozatok alkotása logikai készletből: 1 négyzet, 2 kör, 1 háromszög

Reláció: Kapcsolatot jelent. Kapcsolatot teremtünk.

Elemek
személyek
tárgyak
dolgok
események
jelenségek
halmazok között

A kapcsolatteremtés az elemek és halmazok tulajdonság szerinti összehasonlításán alapszik. Az óvodában kiemelten foglalkozunk a mennyiségek összehasonlításán alapuló magasabb- alacsonyabb stb, valamint a számosságok összehasonlításán alapuló több-kevesebb és térbeli viszonyokat jelző, alatta-felette, jobbra-balra, előtte-mögötte stb relációkkal.

Függvények

ha valamely reláció egyértelmű hozzárendelést fejez ki, függvénynek nevezzük
értelmezési tartomány (A halmaz), képhalmaz (B halmaz), értékkészlet (B halmaz részhalmaza)

Leképezések tulajdonságai

leképezés = olyan hozzárendelés, melyben A halmaz minden eleme pontosan egyszer szerepel
injektív: A minden pontjából pontosan egy nyíl indul, és a B-be legfeljebb egy nyíl érkezik minden pontba (maradhat szabad képelem, tehát olyan, amit semmihez nem rendeltünk hozzá)
szürjektív: A minden pontjából pontosan egy nyíl indul, és B-be minden pontba érkezik legalább egy nyíl (egy dolgot többhöz is hozzárendelhetünk)
bijektív: injektív és szürjektív egyszerre (egy az egyhez függvény, egyértelműen létrehozható a párosítás)

Játékokban függvény

minden, ami párosítás (pl. állatokhoz rendeld hozzá a kölykét)
pl állatokhoz a lakhelyüket rendeljük: minden állat csak egy helyen lakhat, de lehet olyan lakhely, ahol több állat is lakik (pl. Mókus, bagoly, medve; odú, barlang)
óvodai jelek is egyértelmű hozzárendelés
tükörképjáték
sorozatok folytatása
gépes játék (varázslás)
mátrix: két bemenet, egy kimenet

Sorozat

bármiféle dolgok (tagok) egymásutánja
speciális függvények

Relációkon belül függvények, azon belül sorozatok. Tehát minden sorozat függvény, és minden függvény reláció.

FŐOLDAL

Záróvizsga kérdéssor

. Ének-zenei nevelés módszertana

1.1 Az éneklési készség fejlesztése. Mondjon módszertani példát a tiszta éneklés gyakorlására és a gyermekhang ápolására!